Te, aki        meghallgatsz,         adj életet, hogy úgy mondjam.
   Nem teszlek érte felelőssé.
   Nem tudom, ki mondatta velem első szavaimat. Bánom, hogy nem másként kezdtem.
   Még tisztességes nevem sincs. Az, ami van, félrevezető, ha nem hamis. Különben sem én választottam.
   Emlékezetem szerint nem kértem, hogy megfoganjak. Nem mintha nemzőimet józan meggondolás vezette volna. De akkor is. Ezért még számolunk. A gyermek: bosszú.
   Úgy tetszik, kezdettől fogva tudtam, ki vagyok, bár nem tudtam, hogy tudom; a legjobb a boldog tudatlanság; de lehet, hogy tévedek.
   Most, hogy már töprengő lény vagyok, nem örömem az élet: ez fűz a világhoz.
   Én így látom a helyzetemet: beszélek itt valami furcsa, szenvtelen hangon, közben magam nem is hallom. Apró szívességekre hagyatkoztam. Hogy aztán értenek-e, sejtelmem sincs.
   Itt vagy még? Ha igen, én vagyok a vak meg a süket, de lehet, mi ketten egyek vagyunk, vagy talán mindketten mindkettőnk. Lehet agyrém az ember. Voltak már nekem ennél furcsább ötleteim is. Abban reménykedem, hogy teljesen reménytelen fikció vagyok. Amíg mesélünk, élünk.
   Úgy látom, első személyű, unalmasan döcögő elbeszélést kell látnom magamban. Egyetlen, kezdet avagy előzmény nélküli névmást - nem igényelte senki, haladékot sem ad neki senki. Az alanyt pótlom, tartalmatlan forma vagyok, érdektelen elv, semmibe merülő vak tekintet. Ki vagyok én. Egy kis crise d'identité a kedvedért.
   Össze kell szednem magam.
   Nézd csak, írás vagyok. Mégsem, hallgass csak, hangos szöveg vagyok, semmi más, de nem nyúlok hosszúra. Kilátásaim ragyogóak voltak, hogy meg se foganjak, kitűnőek, hogy meg se szülessek, és kedvezőek, hogy ne sokáig húzzam. Még vannak is. Másrészt, ha a magamfajtának megengedtetik, hogy egy bizonyos életkort és fejlettséget elérjen, az Úr legyen hozzánk irgalmas - várható élettartamunk, mint ismeretes, disznó módon növekszik, nemhogy csökkenne. Ha hagyod, hogy sivalkodjak, a végén majd örök életű leszek - okos ember ért a szóból.
   Ha hiszed, ha nem, viszonylag érdekesen kezdődtem. Expozíció.
[...]
   Az önmegvetés nem kenyerem, de a paradoxonok kedvelése miatt leküzdhetetlen utálat fog el magam iránt. Főbb hajlamaim közül megvetem a borúlátást, az önimádatot, a szolipszizmust, a kegyetlenséget, a szójátékot, a kishitűséget, gyűlölöm az öngyűlöletet, ergo önmagamat; lesajnálom az önsajnálatot, így hát ment vagyok édes hitványságától. Vagy ki tudja. A magamfajtának a lét fele sem tréfa.
[...]
   Menet közben a dolgok, sajnos, világosabbá válnak. Azt veszem észre, hogy nincs testem, sőt mi kevesebb, úgy tüntettem itt fel örömtelen, kilátástalan magamat, mintha megtestesült, besavanyodott öntudat lennék. Ezennel kijelentem, hogy még ez sem igaz. Nem eszméltem magamra, azt hiszem. Nem hiszem... hogy tudnám, mit beszélek.
   Jól van jól, elég jól benne vagyok már, hogy is mondtuk csak, az életemben ahhoz, hogy jól tudjam, mi lesz a vége, ha valami értelmetlen meglepetés be nem üt. Ha valami drámai fordulat eredményeként sikeresebb lehetnék... elviselhetőbb... elszenvedhetőbb... az már megtörtént volna, ebben, azt hiszem, egyetértünk. Némi javulás azért még mindig nem elképzelhetetlen. Vannak még csodák. A rádióhullámon járó deus ex machina esélyei azonban meglehetősen lehangolóak.
   Na, jó, színt vallok: Nagyon az elején még én is örök életre törtem. Dölyfösen azt hittem, szép és erős leszek, árad a szeretet belőlem, hozzám. De legalább egy a tucatból. Még attól sem estem mindjárt kétségbe, hogy számos fogyatékosságomra derült fény - a jelenlét nemléte, hogy csak egyet említsek. A nyomorékságnak is megvan a maga hősiessége, ugyebár. A tipikus hős mindig harsány, ugyebár. Csakhogy a megnyomorított hős az egy valami, elvégre még attól ő a hős - megint más a hősködő nyomorék, aki stbstbstbstbstb. Nekem az a vesztem, hogy az eszményi görbe tükre vagyok, tulajdon agyam torzszüleszménye.
   Csak nem ugyanazt hajtogatom? Az egyvágányú elme könnyen az indító vágányon találja magát. Talán születésem közben rekedtem meg valahol, és még mindig az anyaméhben vagyok; kifejletem meg a többi csupán jelzi, mi vár rám, csupán ok a terhesség megszakítására.
   Anyaméh, koporsó, börtön - akár így, akár úgy, ez az, ahonnan nem nyílik kilátás, kilátástalanul értelmetlen hát a folytatás. Mivel a Papa mulasztásai közé tartozik az is, hogy elmulasztott véget vetni életemnek, amikor ezt meg kellett volna tennie, most azonnal kikapcsolom magam, ha tudom.

Nem tudom. Akkor hát, ha valaki hallja idebentről a hangom, mely mintha elsüllyedt tengeralattjáróról jönne, és végemet vetheti, könyörgök, tegyen szívességet mindkettőnknek.

Nem tett. Nagyon jó, akkor hát elő az ásszal: Apám, könyörülj rajtam! Követelem! Te vén fabrikátor, hát nincs szégyened! Vess már véget az egésznek, az ég szerelmére!

Phoibosszal a harcom megvívtam, s jövő-látó-szemem ím mindent lát - mindhiába mindez nekem. Görög harcost ürít majd ránk a mén, mely romba dönti városom; de azt nem hiszik, hogy Apollónak megtetszhetett, ő, és jóstehetséggel ruházta fel, miképpen meg is átkoztatott azonnal, amint ellene szegüle. És drágán megvett tisztességem így katonáknak lesz végül martalék. És látom a vezért, ki itt foglyul ejt, hogy majd leölik Mükénaiban. Ennyi.

Én Prokném! A húgod, szegény nő - ő szövi e ruhád teneked. Vizsgáld csak meg alaposan: rejtjel mind e mintamiriád, húgod ebbe szőtte fájdalmát. A te Téreuszod eljött érte, s elragadta, jaj, és elhurcolta őt Thrákiába... azonban nem, hogy Thrákhonban a nővérét a te húgocskád meglássa; de behúzta a mély erdőbe, ott letiporta durván és béklyózva. És kivágta a nyelvét, húgod elrejté, s az most trillázik: bosszút érjen s halált.

Én, Kriszposz, a hazám Korinthosz, rácsodálkoztam az Istenre. Tegnap volt, s ma őrjönghetek. Amit ott a szemeim láttak, szó vagy betű le nem írhatja. Ezek mind azt hiszik, őt dicsérem, s szent nekem a név, és imának hat, mi rémület csak, miképpen buzgó eksztázisnak veszik, ha én az Úristent gyalázom. A Szentírást meg rosszul értik, hogy üdvösség meg áldás a lényege; mert átok az egész, maledikció, s csupa taszító parancsolat. Úgy legyen.

Szép Sába, ó, fenség, figyelmezz: trónodra pályázik Salamon! Óvakodj hát ármányától; fájdalmam is fondorkodássá torzul nyelvén, álnok tanáccsá. És hogy búbosbankád mit énekelt, állítólag, halld: hogy úrnője, aki nagy királynő, újabban ő is hátat mutat Allahnak, miben sohasem vétkezhet! Most parancsa hív kastélyába, hogy tévelygésed keményen büntesse... Csak szerelmi dal volt: hogy én védnélek, ha az ő nyelvét használhatnám - s tiéd.

Éd' pelut' kondó nedód e tul', ímba-imba-imba ré tala. Sínge al' ra scálre teru; órumo kel' bóru leere im, ímbo ímpe, rúte scélete. Silte ímpe re te scéle lee te lúto iba scén. Kil' ómboru luta té scele tel', berete kúre kúretela térele, letu ímbobe scélure; pau sínte tetu lúte sinte, te rúmete tau rúmete úmbala. Onkó kere scéle tere lúteru ilee léte leel' lúto siltau. Scélee.

Balvégzet és terror, rettegés: rafinált tőlük a művészet; a rémület az nagy ihlető. Rébuszokban jósolgatják ma végünk mind a legjobb látnokok. A mi ruháinkba iszonyatos mesék szőve, lásd, s a nyelveken szólók hírei is: mert miről tőlük értesülünk szüntelen, az csak gyalázat, förtelem. A jósmadarak bölcsen szólnak, de reményvesztve sikoltják szavukat. Ki gagyogva zagyvál, hogyha megértjük, szava kín-sötét üzenet, s tán ima.

elég hülyén festhettem, hajnali 4kor, a kanapé háttámláján egyensúlyozva, de végül megtaláltam, persze legfelül. aztán ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egyik dolog hozta a másikat, és mindjárt jönnek is, de csak szépen sorban. az eljárásban nem találok semmi helytelent, pl. tegnap láttam egy másik blogot is, kizárólag dalszöveg-idézetekből állt; az mondjuk túlzás lenne, hogy azok alkották.

büszkén vagy rezignáltan jelentem (amúgy a helyes válasz: igen; szakállas vicc, tudom): ebben a hónapban már volt is egy látogatóm, és nem én voltam az. bár azt nem tudtam, hogy myanmar debrecenben van; nem egy ilyen kategóriás meglepi, de hát mit tegyek, olyan idők járnak, hogy már minden apróságnak örülni kell.

egy szomorú arcú embernek gonosz dolgokat sugall az atm, erre ébredtem, viasat; egy másikon a dealer, a harmadikon az árnyékember c. b-kat., de a kegyelemdöfést az ex-kancelláriaminiszter meg a grafikonjai adták meg. vissza a guided by voices témához, bár tele van szakmailag tarthatatlan dolgokkal, ez nagyon bosszantó, scully haja viszont mindig jobb kedvre derít. ha érdekel vkit egy alig használt élet, nyugodtan keressen meg, kap hozzá egy csomó extrát (mint a t2 végén); az abszolút promós bónusz meg a forest c. szám basszusmenete, reggel óta nem tudtam leállítani; különleges ajánlat, már csak ma él.

ezért aztán este még egyszer megnéztem, hátha. de megint ugyanúgy lett vége.

meghúztam, farral kifelé. csak pár másodperccel később kaptam fel a fejem, az egyik kereskedelmin rögtön a vezető hírek után azt mondták, a kapucnis majmok (sic) sértődékenyek és nem felejtenek, amikor a tudósok uborkával akarták kiszúrni a szemüket (sic) a banán helyett, nem voltak hajlandóak folytatni a kísérletet. végighallgattam, csak utána szálltam ki, felmérni a károkat. ennyire nem szoktam béna lenni. fáziskésés vagy mi.

néha annyira szeretném megvigasztalni, de úgyse sikerülne, túl régóta ismerem ezt a fajtát.

vicces félrehallások cont. van ez a magától értődően jó kis szám az új nick cave-en, (amúgy bocs, de elég unalmas), s amit én végig úgy értettem, hogy 'she floats upon debris', ezzel valódi jelentést kölcsönözve neki, az valójában csak 'the breeze'. mielőtt bárki is lehurrogna, többesszámban tényleg így ejtik.

legszebb: nem a 40k-s difi a világ javára, kis ország jól van, hanem a két kis honi árvából az egyik nem is az, a másik meg nem is működik.

jellemző, pedig. országimázs vagy mi.
nem baj, heute die welt, morgen das sonnensystem. csak innen el.

juj, nem sikerült. pedig mennyire igyekeztem, hogy ma én legyek a triplanullás, biztos erre is van már egy verseny, már ha van ennyi eszük a szerverlakóknak, kinek sikerül többször / legszebben a 0:00, általában a fogságban születnek a legelmésebb játékok. mindegy, már elkezdtem bepötyögni ezeket, csak lassan megy, még nem engedtem fel teljesen:
- miért nem boldogok a gazdag országok?
- örökre fennmaradnak a jövedelemkülönbségek?
- miért nem tud európa munkahelyeket teremteni?
- szegény fogyasztók, nagy üzletek?
- kinek a javát szolgálja a gazdaság?
- megéri-e ünnepelni a wto tizedik születésnapját?
- világ bioélelmiszerei, egyesüljetek!

ahogy a világ urai körbeülik a hegytetőt, hogy megvitassák ezeket. témák az idei davosi fórumról, legalábbis a vg szerint.

az előbb izgatottan és boldogan klikkeltem az 'idegenek' közöttünk c. blogra, de persze megint csalódnom kellett, ez vmi más lesz. bocs.

reggel bkv, szolidaritásból is, ezért kb. félórával korábban érkeztem a megbeszélésre; mondjuk az álcaruhámon még lenne mit finomítani. ismerős hely nem volt a környéken, csak 4-5 kocsma, pub, kínai stb, de egyikbe sem mertem bemenni, inkább fáztam és figyeltem az idegeneket. a korábbi életeimben ez éppen fordítva volt, akkor bezzeg tudták, hol keressenek, ha nem voltam vhol időben. és láttam még egy csomó meglepően kedves és szomorú lényt, álltak vagy ültek a járműveken, de egyik sem tűnt valódi bloggernek, én meg nem vagyok az a típus, aki csak úgy, de talán már ezt is mondtam.

nem lettem grafomán vagy linkbuzi, de: ahogy esik, úgy puffan, come as you are, lustaság fél egészség stb stb; és a be nem tartott fogadalmak épp azért úgy jók, ahogy vannak, mert azok, amik. a géppel érkező cucc alapból tudja azt a sok kis hegyesszöges biszbaszt, amiket anno kínkeservvel begyakoroltam, hence the superabundant self-referentiality.

ebből is látszik, került itt egy új gép: icipici, drága és használhatatlan, vagyis minden tekintetben übertrendi és state-of-the-art; nyakba lógatni nehéz, asztalra téve nem találom. a marketingduma szerint japán invenció & német minőség, sztem szabvány dzsunkacucc, ['óvintézkedés'], de angolul hihetőbben hangzik. lassan sort keríthetne vki a notesz / toll relaunchra is, ld. asimov a könyvről; én az ismert okok miatt természetesen ezt választanám; tollban meg egy kvázi-fiktív, következésképpen kevéssé ismert márkát szeretnék, vmi kis egyszerű-stílusost, mint mondjuk ezt, vagy kisebb méretben ezeket.

valószínűtlenül kedves gesztus volt a myanmar, falkland szk., ip (?) stb tld-k beleportálása a statba, de ez engem nem hat meg, bár végül is előmerészkedtem a barlangomból. fura, free anon szerveres kukkolás ilyet ritkán csinál, arra meg gondolni sem merek, hogy igazi v. pénzes. bárcsak újra láthatnám a fathomteches ipt, eddig ő volt a legszebb nevű, persze szokás szerint én riaszthattam el.

illetve annyit, mert talán közérdekű, hogy én az emberek helyében nem nagyon piszkálnám a titánt.

klassz. mostanában gépem van vagy netem, ezért megy ki most a péntek. inkább megint nem mondok semmit.

na, mégis mondtam most vmit.

nagy hülyeség volt hajnali 4kor betenni a donnie darko c. filmet. fura, amit ebben a témában tudok, azt már az előzőekben elmondtam, ill. leírtam. még furább, ill. egyáltalán nem az, hogy most láttam először, csak a zene volt meg. nincsen rá bizonyítékom, elég ha én tudom.

inkább nem mondok semmit.

semmi.

megint kivettem innen alulról egy entryt, és csak nem dől össze a világ. sztem az fair, hogy egyet be, egyet ki; day in, day out.
a napokban véletlenül újra megnéztem őket, boys don’t die, sőt ikonok. kicsit olyan, mint amikor rommá lőve, de az uccsó pillanatban mégis sikerül bekapni egy kisebb healthet, még pár százalék. ráadásul egy olyan ficakból, ahol nem is lehetne, mert ott elvileg fegyver szokott lenni.

daylight licked me into shape i must have been asleep for days

jenga, god mode, persze alulról kezdve.
from beneath you, it devours.

csak a gyerekeket sajnálom.

az, hogy végül a szentestén nem végeztem a blogommal, vagy csak szimplán magammal, egészen piti dolgok miatt alakult így. ugye ott volt a rosszullét, meg az a kínos ügy a rímekkel és a szótagszámmal, amit sehogy sem nyelt le az énem perfekcionista része; aztán ezen a héten még rohangálnom is kell egy sort a garancialevelek miatt; végül, s ez most egy kivételesen lélekemelő közlés lesz, kiderült, nem vagyok egyedül. aznap is volt egy olvasóm, egészen pontosan annyi; remélem, nem ugyanaz, aki a ’nyakkendőkötés’ keresőszóval talált rám. mennyire szánalmas lény is lettem az évek alatt, asszem ezt nevezik az emberek mégis-morálnak.

én megmondtam előre. lassan már a kutyasétáltatáshoz is vízi-jártassági kell. konkrétan két sneciszerűséget találtam az ablaktörlő alá szorulva, de igazából csak szétázott cetlik voltak, valszeg a kukások szokásos újévi jókívánságaival.

rosszul vagyok.

ezt még tegnap este, csak nem engedtek géphez, de továbbra is fenntartom.

ez nem is hó volt, csak vmi ipari eredetű kicsapódás. egész nap szirénáztak, és vki petárdázott is. a harmadik baljós előjel a köpcös kis kancelláriaminiszter volt a tévében, már rá is normális fazonú inget húztak a tanácsadók.
holnap mindenki gondosan zárkózzon be a szeretteivel, én is ezt fogom tenni, a natgeon reggel 8tól este 8ig megy majd a ’csimpánzok közt’ (s6 e1-6, de háromszor egymás után, zsinórban). este meg kiszel tünde és barátai fognak ünnepelni egy másik csatornán. én még megpróbálok addig összehozni egy haikut, ez elég frappáns megoldás lenne.

klassz, most jutottam el odáig, hogy publikáljak is. kicsit tétováztam, az utolsó, rendkívül gejlre sikeredett bejegyzést egyáltalán nem kellene, de mára fáradt vagyok már az öneditáláshoz, majd törlöm holnap.
egy fura nevű szerzőt olvasok, lassú fény a könyve címe, kísérőnek vettem a múltkoriban az amerikai istenekhez. már a negyedik oldalnál járok, és egyre jobban zavarnak az ismerős dolgaim.

igazából nem is élőlényeket akarok, hanem egy cross-overes blogot, de csak elvétve. kivételes összefonódásokat akarok tapasztalni, időről-időre átruccanni egy másikba is, venni egy kis levegőt. most vhogy úgy látom ezt, mint a spirálokat, nem is érnek össze soha, csak kerülgetik egymást erre az ősi mintára, és összetartják őket ezek a vicces kis betűk.

nem, nem elgépelés; igen, a 40kilós harci kalapácsot forgatom; tudom, elég alantas.

az előző félig-meddig teljesült is, lementem végül a recepcióra, de sztem nem értették igazán, hogy mit akarok mondani. mára még összetart a maradék feketehámom, de most már igazán szétégethetném a szinopszisaimat.

xcom1ben is az volt a legjobb. a tárgyakat is utálom, nemcsak a fogalmakat. élőlényeket akarok, most.

’anyám! micsoda karácsony!’ a tiétek, bazmeg. és a jó ötletek szülőanyját meg a fukarjó édeset is, lassan és rosszkedvűen. az eisa-nyeretlen kétévesemnél már alig kerülnek többe, viszont picit szélesebbek és nagyon laposabbak. ha lehet, inkább ágyúban szeretném a plazmát.

kirázott a hideg, annyira förtelmesen obszcén tárgyak voltak ma az egyik dobozban. aztán rájöttem, hogy valszeg bizarr dekantálási rítusokhoz használják ezeket, és nem is orvosi acélból készülnek.

kicsit játszanom kell most a sebességemmel, vagy csak az idővel, hogy meglegyen ez az év, de ezt senki sem fogja észrevenni, ez benne a szép.

jött még egy üveg bor, egy kis csoki, két könyv, meg egy űrdizájnos notesz. egyik sem igazán alkalmas eszköz, meg arra sem, hogy így kerüljek be a mai híradóba, ezért csak maflán bámulok és futtatom az ügynökeimet. az egyetlen érdemleges dolog egy mail, bizonyos mike vang küldte, ’ease the pain today’ tárggyal érkezett, vényköteles cuccok. csokit megenni, bort meginni, könyveket elégetni, és végül bekarikázni a napot, for ease of ready reference.

egy allúzióval ismét szegényebben.

mélységes mély a múltam dögkútja. vagy csak az emlékezetemé, pláne a popzeneié. amikor még úgy, mintha a lelkem üdvössége függene tőle; és micsoda drága szemetek is kavarodtak fel tegnap óta, sértődötten az előző lista miatt is, de nem írom ide, juszt sem. majd csinálok belőlük anagrammákat, vagy csak szokás szerint utalásokat.

most egy csomó előadó joggal sértődhetne meg. a másik listát már régebben megcsináltam, az ellenségeimét, és pici fényképekkel is dekoráltam, legalábbis ahol lehetett, de egyelőre nem megy a feltöltés. a végrendeletfélét sem döntöttem el még véglegesen, a harmadik sorban sehogy sem jön ki a szótagszám. nem veszem én elég komolyan ezt, az a baj.

szinte fáj ez a fékeveszett kitárulkozás: furamód engem feldob az ilyen idő, ki tudnék bújni a bőrömből. happy playlist, évente egyszer, az ünnepekre való tekintettel is; fele gépről, fele fejből, nehogy lebukjak magam előtt. és nem is teljes, pl. a speckóbb one hit wonderek kimaradtak, meg a rajzfilmesek is: praise you, long; make me smile; passenger, de siouxsies; loco mosquito, ez viszont tőle; impression that i get; age of consent; backseat driver; she sells sanctuary; slave to the wage; too drunk to fuck, a csajos; love will stb; lovely creature; after the war, meat to eat, asszem ezt senki más; party in paris; shadowplay, ez vhogy becsúszott; just like heaven.

ez egy meakulpázós nap lesz, főleg mert úgy döntöttem, megvárom a teljes sötétséget, úgy nagyobb kihívás a visszaút. mit is akarok most ezzel: szal a legutóbbi banki menet során majdnem útba ejtettem a boszorkányszövetségi hq-t, egyrészt kíváncsiságból, de főleg azért, hogy lekapjam őket az x körmükről, az aprócska fodrászüzlet eltüntetése miatt. még éppen időben vettem észre, minden oké, csak éppen nem a boszik után következik, hanem előtte van, úgy 20 lépéssel. most akkor vagy én emlékeztem rosszul, vagy anno a menetiránnyal szemben haladtam. legközelebb fényképezni fogom az ilyen ügyeket, mert egyre megbízhatatlanabb szerző vagyok. ez jó, ez egy nagyon érdekes téma, erről is fogok még, jó sokat.

az én legendás hübriszem meg a szánalmas következményei: minden visszavonva, az előző nem érvényes. a másik kettő is én voltam, csak elővigyázatosságból állandóan cserélgetem az accountjaimat. szal csak én voltam, kíváncsiságból, hogy nem javított-e bele vmi illetéktelen behatoló napközben.

a nagyképűség és az önsajnáltatás elég kifizetődő, ebből még lehetne akár egy blogipari best practice is, csak lusta vagyok hozzá; mindenesetre baromi ritka az olyan reggel, hogy lenyomnak a látogatók a statisztikámban, legalábbis létszámfölényből kifolyólag. az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy inkább ritkábban tessenek olvasni, önök ott ketten, most úgyis jönnek az ünnepek, meg a kapcsolódó szép és nemes dolgok; de ha már igen, akkor szépen sorban, az elejétől a végéig, a continuity meg a character development maradéktalan kiélvezése érdekében is.

asszem erre a létfontosságú infóra egy darabig várhatok, mert még mindig nem jöttem rá, hogyan tehetném klikkelhetővé a blogom kamu nickjét, összeházasítva a mailcímemmel. már megkérdeztem moirát is, de erre még nem válaszolt.

ez azért így, ebben a formában nem teljesen helytálló, és azonnal mondja meg vki, mi volt az a szám a tiloson, pontban 16.40kor lett vége, amire olyan nagyképűen és kihívóan lehetett autót vezetni, szerencsére már elfele.

azért lett végül ilyen kevés a mai napra a nagyon nagyképű és kihívóan önsajnáltató bejegyzésekből, mert egy álló napon keresztül kellett roppant keményen dolgoznom a számtalan rendkívüli jelentőségű probléma nyilvánvalóan sikeres megoldásán.

vagy itt van pl. a karácsonyi képeslapok ezerszer megcsócsált ügye. eddig egy kisebb erdőrevalót vágtam ki bontatlanul a szemétbe, de ők kezdték, én csak befejeztem. sztem ennél sokkal hasznosabb célokra is költhetnék a cégek a rohadt pénzüket, és nemcsak ilyenkor. pár éve még striguláztam, ki küldött, vagyis ki a barát, és ki az ellenség, de most már nem, mert mindenki átcsúszott a másodikba; de akkor miért nem vesznek le a listáról?
az ajándékok kérdését egyelőre még nem írom meg, elővigyázatosságból, ill. abból tán baj nem lehet, hogy leszögezzem, eddig mindegyik használhatatlan hülyeség. kivéve a népszerű [óvintézkedés]ipari óriás (persze helyi mércével) pakkját, pontosabban az egyik [óvintézkedés]-kütyüt benne.

pl. megteszem azt is, már ha időm engedi, ez a drága, amit már két hónapja nem merek: megírni a három homeless esetét az evian nomad palackjával.

nem beszélve az ipodról, meg a többi olcsó játékról, hülye gyerekeknek.
ma kizárólag nagyon nagyképű és kihívóan önsajnáltató bejegyzések lesznek. ezzel talán majd jobban megnyerem a mainstream rokonszenvét, kicsit lendítve a statisztikámon is.

követelem, hogy azonnal induljon egy fapados ide is, de innen, a kerületből. a papíralapúban van még egy grafika is, illusztrálandó az árakat; pl. nem kicsit olcsóbban jön ki egy közép-manhattani hosszú hétvége, de négy főre és három blokkra a parktól, mint itt egy rövidebb, ellenben kamu wellness-szel súlyosbított pl. a festői röjtökmuzsajon. nem élet ez.

készséggel elhiszem, hogy a mámorhoz való jog nem levezethető az alkotmányból, még közvetve sem; egyrészt mert kurvára fáradt vagyok, másrészt az ab kapja ezért a fizetését, nem pedig én azért, hogy ellentmondjak nekik, de. sztem még egy másodéves médiaszakos is képes lenne levezetni azt, hogy éppenséggel alkotmányos kötelezettség, főleg ha már hallott vmit harangozni gödelről (ízlés szerint tarski, church, stb is belekeverhető). én most nyilvánvalóan hülyeségeket firkálgatok most ide, főleg mert kurvára fáradt vagyok, de ezt talán már említettem, és persze mert ingyen van; de talán már ott sántít az egész, hogy vajon az alaptörvény kellően gazdag logikai rendszer-e ahhoz, hogy ne is legyen soha teljes meg garantáltan konzisztens. sztem ezt az egészet nagyon gyakorlatiasan kellene felfogni, a megoldás is triviális, valszeg már az utolsó bicajosfutár is tudja: lelkiismereti izének kell aposztrofálni, pluszban belépni vmi rasta-egyházba, biztos van már itt is ilyen, és persze papírt is szerezni róla; aztán ha gáz van, mutogatni a 60. paragrafust, ott van az egész szóról-szóra, főleg a (2) bekezdésben. köszönöm, ma pro bono posztoltam. most vissza a mocskosabb melómhoz.

ni, hogy kipirult ez a máskor oly sápadt és vértelen alak.

Moira is hülye.

én is tudom, te kis hülye, de semmi sem történik ok nélkül. bármikor felmondom a törileckét, de ha egyszer ezt álmodtam, akkor ezt fogom leírni, és nem lesz kozmetikázás. olyan álmok jönnek, amilyenek akarnak, nekem meg csak épphogy megengedik itt ezek a fura szavak, ezen a fura nyelven, hogy ideírjam őket. ha pl. holnap egy olyan lesz, hogy mindkét szívedet kitéptem, de csak az egyiket faltam fel, akkor az lesz leírva, mert az történt és úgy és kész. köszönöm a figyelmet.

Moira válaszolt.

két vicces apróság, ma már úgyis péntek van, én is kordgatyában jöttem.
szal rákerestem ennek a nyilvánvalóan pszichotikus csajnak a szövegére, és amit én végig úgy hallottam, hogy ’lick my interface’, az valójában ’lick my injuries’; mondjuk nem egy égbekiáltó difi, volt már ennél rosszabb elhallás is.
kevésbé vicces viszont, sőt, ha jobban belegondolok, egyenesen ijesztő: a bankba menet ma már nem találtam meg az agilis nevű fodrászatot, a boszorkányszövetség center után az utcában; ezekről még korábban írtam vmit, egy zavarosabb coming outolással is tetézve. összvissz láttam ma egy noname szépségszalont, meg egy kozmetikát, de azt a helyet már egyáltalán nem, ahol korábban az a vörös csaj ücsörgött, a neonos fények alatt.
rémisztően játszadoznak ezek itt velem, néha tényleg úgy érzem, hogy tűrhetetlen. ezt talán ők is érezhetik néha, és annyi becsület még maradt bennük, hogy az utca vége felé lévő country pubot viszont simán átkeresztelték közben démontanyának, nem vicc. mondjuk az egyenlegem sem, alaposan leszívtam az imént.

lick my legs, i'm on fire, lick my legs of desire,
ezt hallgattam végig befelé: az a földöntúli, -kívüli hangsor, a szám legvégén; mire beértem, ill. gyorsan átgondoltam az életem, meg a mai teendőket, vhogy ez lett belőle:
read my lips, i'm a liar; kick my ass, i'm on hire

beleértve a megfilmesítés jogát is? ébredj már fel, ed wood halott, a kevin costnernek sem adnak már pénzt ilyesmire. és ezt kajálják a népek, rémes.

rémálmomban calvin voltam, de egyszerre susan és jános; aztán egy kimerítőbb menet után már csak lazulásból is, de kiizzadtam a blogetika három alaptörvényét, és ki is szögeztem a tenyeremre rögvest, az ajtókat eltüzelték rég. aztán büszkén mutogattam a sarkon: véres, tehát igaz, higgyetek már nekem; meg persze kunyeráltam is, adatforgalmat meg egy kis extra figyelmet. mégis simán hagytam ellopatni, szó nélkül, az első jöttmentnek; a szöget is kérlek, ez itt ne hagyd, de csak magamban és halkan. most már nem emlékszem semmire, pedig mindent megoldott volna az a három sor; és én is inkább idióta leszek, nem mintha döntés kérdése lenne ez, vagy bármi is. ez az egész most becsúszott valahogyan a vezetői összefoglaló és a pimaszul túlárazandó anyag közé: urgent copy, titokban és sötétben; legalább a billentyű-kombinációra engedj emlékeznem majd, ha másra már nem is, mert nincs is már mire.

innen szeretném megnyugtatni a többek között a sávváltással is bizonytalankodó feketemetál chevrolet tahoe vezetőjét, ne aggódjon, ennél stílszerűbben már nem is választhatott volna magának járművet; madarat tolláról, gazdát kutyájáról stb. talán akad a környezetében vki, aki ezt majd fel tudja neki olvasni, pl. a kiszabadítós ügyvédje.

tiszta hülye vagyok, egyáltalán nem kell visszafordítanom magamat. mobilon is simán olvasható, erre az első öt percben rájöttem, a tegnapi reggeli mtg-en. éppen vmi nagyon fontos naptári bejegyzést keresgéltem, remélem elhitték, pedig csak kényszeresen kerestem a bizonyítékokat, már ha ez életnek nevezhető. szal rögtön az elején van egy navbar, a múlt c. archív linkkel, most már csak át kell állítanom hetire, hogy ne kelljen annyit ugratni az oldalakat.
lehet, hogy egy korábbi mtg volt, csak addig tartott, vagy csak azóta is, most már minden egybefolyik. egy híres és vak ember szerint a többiek csak azért nem idióták, mert van emlékezetük. nekem van, és van is elég bajom ebből, de ettől még nem leszek újra az. remélem ezt sem felejtem el, soha többé. lehet, hogy rögtön az elején ledelegálták ezt a kérdést vmi rosszkedvű aldémonnak, és azóta is csak egyetlen mtg van az egész világon, önloopba, ezt majd kurzíválom és újra, ill. vissza is linkelhetném önmagára, csak néha beszüremkedik a hártyákon pár új szereplő.

- csak azért, hogy ne a tegnapi két pitiáner gonoszkodást bámuljam még pár napig
- tegnap a tanácskozáson többen is jelezték nekem, persze csak finoman, hogy még pár nap van vissza ebből a negyedből, talán csinálhatnék is vmit (a blogoláson kívül? anyátok), főleg a jövő évi leokézása miatt
- ezért most lefekszem aludni, utána nekikezdek; ha visszatérek, tudni fogod
- ja, és visszacsinálom a sorrendiséget is, mert mobilon szinte használhatatlan, ill. sok idő és pénz kérdése. mondtam már, hogy valójában adatforgalomban utazom?

ez a másik itt fölöttem (ill. pár perc múlva lejjebb) meg szintén elgépelhette, mert gondolom, igazából azt akarta írni, hogy ’egy csomó nedves noi kolléganot’.

semmi, pár elgépelés meg egy óvintézkedés a tegnapiakban.
’éktelen visítás', ezt gyorsan elvetettem reggel. vannak fontosabb dolgok is az életben, pl. most lesz a [elővigyázatosság].

most egy kicsit megijedtem, de nem vagyok rajtuk. valszeg tükörreflexes gép volt, és ebben az esetben viszont még mindig fennáll az allergia, és kölcsönös is. különben is csak véletlenül, sötét volt.

péntek esti: sztem az nem jogalap, hogy csúnyán nézés, mégis majdnem kivezettek a végére. vagy csak meghallották a motyogásomat, pedig általában vigyázni szoktam; és ott még nem tartunk, legalábbis merem remélni, hogy az árufeltöltők is pszik. bár ki tudja, állítólag recesszió van. szal volt egy kis értetlenkedés, de még idejében észrevették a listacsekkolós kis tollamat.
pedig milyen ironikus is lett volna, néztem meg utána alaposabban az autóban, előre ráírták, hogy ’uni-ball’ meg azt is, hogy ’eye fine’. nyilván eleve a finomabb munkákhoz készítik ezeket. és készpénzzel fizettem, mert hosszú volt a sor, és aznapra talán ez volt már az egyetlen humánus gesztusom. ill. még az is, hogy indulás előtt arcukkal egymás felé fordítva dugtam vissza a kesztyűtartóba őket [óvintézkedés], ha már a valódi életben nem jöhettek össze.

nem értik ezek a viccet, mondom magamnak; mondjuk néha én sem, hát mondom; pedig ez egy ilyen testnedves dolog.
vagy pláne van az a másik, az a félig-önviccesség is; na azt még jobban bírom, mert fanyarabb és erősebb az íze, meg sokkalta elegánsabb is, szintén idegen nyelven van.

nem is alszik, így persze könnyű. meg idejében eladtam őket a fejlesztőknek, és karácsonyra akarom is ám vissza mindet, természetesen ps2re, de egy extra sensenetes kiterjesztéssel. nem lesz rossz cucc, bár a címadással lehetnek még gondok. half-life, bloodrayne, devil may cry, ill. no one lives forever már foglalt. ez egy érdekes probléma, bár talán egy kicsit publikusabb formában kellene felvetni.

a megoldás végül is elég egyszerű lett, és simán győztem; legalábbis most úgy tűnik, ezt mindenki láthatja. sápadt vértelen alak, üldögél itt nekem most zavarodottan, mert állandóan máshol jár az agya, ő meg szokás szerint keresné a kijáratot, persze hiába; csak nehogy közénk álljon egy másik. ha majd jól viselkedik, engedni fogom, hogy nyisson egy nagybetűs trivia rovatot; pl. Tudta-e ön, hogy már megint napok óta nem jöttek az érdekesebb álmok?

ne tedd ezt velem, mert könnyekben végződik.

eszem a szívedet. azt a kis egyszerű-bájolgóst, meg főleg a csakráját. mi mindent tehetnék veled, ó istenem, már ha lenne benne valami kihívás vagy érdekesség.

ami ingyen van, az nem jó; pl. a [óvintézkedés] díszbemutató. nem így képzeltem az emberi faj lebüntetését a hétvégére. mondjuk a sötét jó volt, meg a sok lélegzet körülöttem, végre elengedhettem magam egy kicsit. a mikulás meg süket vagy szenilis. lehet, hogy mégis inkább az öregekhez kellett volna fordulnom, ők még tudják, hogy mitől döglik a légy.

a köd már régóta leszállt, de ezt kevesen tudják a sötétség miatt.
follow-up, péntek: vaklárma volt, túléltem; de minek, este ui. megint nagybevásárlás volt, még gyűjtöm hozzá az erőt; a browning meg elisabeth.

tiszta hülye vagyok, rá is kereshettem volna. ezt is le fogom törölni.

kétely-métely, szkepszis-szepszis biztosan megvolt már? csak mert egy újjászületettnek minden új itt.

hosszú lesz, de tutira egyedül fogok kisétálni a végén. a browning meg nem a robert, de ezt már csak kötelességszerűen.

vissza kellett jönnöm, természetesen mások miatt, de ennek még lesznek következményei, és az erre utaló jeleket hétvégén mindenki a saját szemével fogja látni, már ha egyáltalán lesz még neki olyanja, ill. picit módosítanám a mikulásos memómat is, lehetőleg egyetlenegy feje se legyen az emberiségnek. most még törlök pár képet, mert ezek elég gyerekes dolgok, és én mégis inkább az agyammal szeretem szétbaszni a mások agyát. a szavak majd csinálnak képeket, az a dolguk, nem?

sterne meg nem a rádiós. csak hogy ne legyenek kétségek. most már tényleg el, és jó shoppingolást, mondom magamnak.

ki nem maradjon: fielding nem a helen, dickinson nem a bruce, browning nem a pisztoly, orbán meg nem az. have a nice we.

kicsit összekaptam magam, és elkezdtem megírni a listát. még mindig nem a tudományok meg az ellenségek, csak ilyen apróbb kérések hétfőre.
- összes ember, egyetlen fejjel;
- pici mattfekete, egyetlen üléssel;
- murder ballads eszmeisége, de tupelós vagy mercy seates ritmikával, szintén egyetlen számba.

Egy ilyen reggel után talán megérdemlek egy kis magammal való foglalkozást is. A decemberi se semmi, praktikusan lefeleződött. Lehet találgatni, ki az az egyetlen. A lélektelenségnek ára van, ezt régóta tudom. Most persze csak vigasztalom magam.

'azért ilyet csak elvétve. ebből itt nem fogsz nekem egy biblia pauperumot, bazmeg.'

Kíváncsi vagyok, mit szólna hozzá Moira.

Ma egész nap ilyenekre gondoltam. Szerintem van valami a levegőben.

Engedtem Engedelmeskedtem neki.

Végül nem mertem elküldeni Moirának az e-mailt, pedig egész nap csiszolgattam, közben kielemezve az összes lehetőséget és viszontlépést. Mindegy, már úgyis kezdem megszokni a jelenlegit.

Vagy ügyesen belecsempészhetném a tervekbe a novemberi statisztikámat is. Mit lehet tudni. A számok magukért beszélnek. A látogatottságom akár egy mennybéli kriptáé.

Valahogyan biztos rá lehetne venni őt is, hogy készítsen nekem egy dögösebb felületet. Valami kis egyszerűre gondolok. Meg arra, amire majd írnom kell, íme a rettenetes üres, fehér papír, stb.

Talán ez most informatív. Lesz itt egy tanácskozás a jövő héten. Az egyik napirendi pont én leszek. Még nem döntöttem el, örüljek-e, vagy inkább mégse. Emellett meg kell védenem a büdzsémet, ami szerintem nem lesz nehéz. Bárkinek elfacsarodna a szíve a szánalomtól, ha csak egy pillantást is vetne rá. Ettől azért nem tartok túlságosan, ezekben a körökben. Kicsit olyan érzés, mint amikor odakínáljuk a torkunkat.

szerintem triviális; de az is lehet, hogy csak elfogultságból mondom.

Vagy van ez a csaj. Moira Burke-nek hívják, ő csinálta a designomat. Szerintem nem véletlenül hívják így. Most egy könyvtárban csinál ennél már fontosabb dolgokat. Élete is sokkal impresszívebb, nekem soha sem lesz ilyen önéletrajzom, tele tiszteletet parancsoló technical skillekkel. A kalandjátékosat még csak-csak értem, de biztosan nem jól, mert nem így van.
Formal usability testing
Heuristic evaluation
Cognitive walkthrough
Card sorting
Information architecture
W3C standards
Search engine usability

Természetesen a meseváltozatból, mielőtt bárki is nekem esne a helyesírás miatt.
Full fathom five I lie. Ez meg az én verzióm. Kicsit lebutítottam, szerintem mára elmegy.

Jószerivel minden lassult, ezt láttam ma az egyik gazdasági címlapján. Még nem néztem bele. Mivel lőttek az eredeti ütemtervnek, én is csak üldögélek itt. Az ellenségeim helyett inkább a szintén szép és szomorú dolgokra gondolok. Találtam valamit az egyik ip-nek, mert érdekes a cége neve. Remélem nem haragszik meg érte.

Apád öt ölnyi mélybe pihen:
Koráll lett csontjaiból,
Igazgyöngy termett szemeiben;
S így semmije szét nem omol,
Hanem éri dús, csodás
Tengeri elváltozás.
Nimfák harangoznak neki.
Halld, hallom: - bim, bam! zengeni.

a special encore event: javítottam egy csúnya hibát az előzőben. persze senki se szólt volna magától. köszi, kegyetlen világ.

egyet ide, egyet oda. legyen egy az alávaló világból is: életkép, továbbra is a nagybetűs c. sorozatból.

„Ne fogadj el imitációt - ne fogadj el limitációt. (…) A sikeres régiók, vállalatok és emberek tisztában vannak vele, hogy mindig jobb, ha első osztályú változatai vagyunk saját magunknak, mintha másodosztályú változatai lennénk valaki másnak. Szabadítsd fel az elméd - és a tested követni fogja!”

ez egy meghívóból, karácsonyi ebédre, apropó a 'karaoke kapitalizmus' itteni fordítása, díszpintynek meg a 'funky' szerzőpáros, stb. mondtam már, hogy sajnos nem érek rá? viszont begépeltem, mert erre bezzeg igen, de most már kicsit fenyegető hangsúllyal.

„Szabadok vagyunk tehát. Külső korlátjaink eltűntek, a világ nincs; belső korlátjainkat felszámoltuk, az "én" sincs. Csak társalgás van. De ki beszél? Egy árnyék és egy hang: egy öregember ennyi, és nem több, vélték a régi görögök.”

de lehet, hogy csak a megboldogult tanszék fakadna sírva. természetesen gondoltam az univerzálékra (még szép, én ne?), de csak épp egy picit. most ráfoghatnám, hogy direkt össze is kutyultam azzal, ahogy egy pragmatista elmagyarázza a gyereknek a 'fát'. vagyis semmi közöm a kereső első találatához, egyébként nem rossz.
igen-igen önző is lehetnék amúgy; pl. nekem nagyon is fontos az egyik eleme az ellátórendszernek.

nem és nem, nem fogok ráérni aznap sem. ez egyébként alkotmányos jog.
ez a kifejezés egyébként értelmetlen (meaningless) a jelenlegi koordinátáim között. a pragmatizmus meg egyenesen sírva fakadna tőle. még jó, hogy én egy szélsőséges nominalista vagyok.

Nesztek konkrétumok, csupa nagybetűs élet. Az isten irgalmazzon majd nektek, meg a fura kis életeiteknek. Minden így történt, ahogyan most le fogom írni.

Korán bejöttem, és nem voltam hajlandó elolvasni a mai újságokat. A hírportálokat sem, de ittam egy kávét.
Felhívtak telefonon, tudtam, hogy a múlt pénteki anyagot akarják. Mielőtt hazudhattam volna valamit, maguktól mondták, hogy rossz a szerverük. Sajnos, most el kell mennem a bankomba, mondtam, talán majd délután. Aztán kikapcsoltam magam.
Újra telefonáltak, egy [óvintézkedés] cégtől, és az autóm iránt érdeklődtek. Megijedtem, hogy esetleg olvassák a blogomat, és így akarják kicsalni belőlem a típusát, de végül megmondtam nekik. Egyeztettünk időpontot, de valahogy a végére már magától rájött az ügyintéző, hogy nem fogok ráérni aznap.
Negyedórája volt az utolsó telefon, érdeklődtek, hogy megyek-e [óvintézkedés] a karácsonyi koncertjükre. Azt mondtam, hívjanak vissza hétfőn. Akkor már késő lesz, válaszolták, most kell lezárni a listát. Beszéljünk később, feleltem, még egyeztetnem kell.

Viszont kezd megtetszeni ez az írásmód. A nagy kezdőbetűkre gondolok. Ezzel lehetne kezdeni valamit, valami vicceset, mármint a dekapitulálás fogalommal. Most abbahagyom, hozzák a postát.

'figyeled bazmeg? szája sincsen, úgy üvölt.’

remélem most boldog vagy.

pedig a mai napra már a természettudományokat terveztem, hétvégére meg a szilaj kalandokat és a vad ivászatokat, de fut most itt ez a szennyes kis pletyka, hogy csak beszélek a levegőbe, és hogy én nem is vagyok igazi, mert nem írok le semmit, ami történik velem; és amire reagálnom kell, de tüstént. és ez most teljesen felborítja az eredeti ütemtervet, mert hétfőtől kezdtem volna publikálni az ellenségeim listáját és a tiltakozásokat, és kb. szentestére gondoltam megjelentetni a végrendeletféle négysorost, amelyet amúgy majd zseniális húzással antedatálok. bosszúból még mindig irodalom, ilyen kis franciásos-új regényeses, legalábbis szerintem, és amúgy kurvára igaz, az utolsó kurva szóig így történt

A délután

A délután java részét az autóban töltöttem. Konkrétan két és fél órát, pedig nem is közlekedtem, csak ültem. Az autó meg állt. Nem is pontosan annyit, mert ott volt a cigi-szünet, meg a könyvek is, de ez csak később történik. Eleinte nagyon hideg volt, aztán még hidegebb lett. Elolvastam négy napilapot, hátha történik valami. Nem történt semmi különös. Aztán kiszálltam cigizni. Úgy tettem, mintha telefonálnék, mert úgy éreztem, nagyon gyanús vagyok. Konkrétan úgy éreztem, hogy a házak ablakaiból néznek engem. Nagyon sokan. Aztán visszaültem, és az olajárakra gondoltam, meg a benzinárakra. Lusta voltam elővenni újra az újságokat. Néztem az ülésfűtés gombot. Néztem a telefonomat is, mert a kezemben maradt. Arra gondoltam, miért nem hív engem senki, pedig én fontos vagyok. Eszembe jutott, hogy ebben a negyedévben én sem hívtam senkit, még vissza sem, pedig eleinte még kérték. Amióta blogolok, azóta van ez így, de erre már korábban rájöttem. Volt egy kis sms-ezés is, pontosabban hét üzenet. Én négyet küldtem, hármat kaptam. Nem értettem utána semmit. Újabb cigire szálltam ki, még hidegebb lett kint. Jött egy öregasszony tornacipőben, és nagyon csúnyán nézett. Én elkaptam a pillantásomat, és a felniket néztem. Megpróbáltam gondterhelten nézni. Megvártam, amíg elmegy, mert féltem, hogy bolond. Aztán visszaültem, és letöltöttem a mailjeimet. Emberek írtak más embereknek a tegnapi megbeszélésekről, meg hogy mikor kezdődik pontosan. Én akkor már két hete tudtam, hogy nem megyek el ezekre. Mi közöm ehhez, gondoltam az autóban. A csatolással érkezőket olvasás nélkül rögtön letöröltem. A maradék négy spamet félig elolvastam. Csupa rolexes és jelzálogkölcsönös, sehol egy viagrás. Ezek tudnak valamit, gondoltam. Közben néha jött egy ember az utcában. Volt egy japán turistanő is, a kezében sok színes papírlappal. Voltak diákok is, legalábbis szerintem, mert még elég fiatalok voltak. Az egyik tetszett, de szomorú volt. Konkrétan hárman mentek be közben a házba, ahol az autóm állt. Az egyik egy farmeros szőke nő volt, kis flippes telefonon beszélt, és közben a lábával lökte be a kertajtót. A másik idősebb hölgy volt, Suzuki Ignis-szel érkezett, és mögém parkolt. Egyáltalán nem aggódtam, csak nagyon fáztam. Akkor is gyanakodva nézett, amikor bement a házba, meg akkor is, amikor félóra elteltével távozott. A harmadikra nem emlékszem. Elszívtam egy harmadik cigit is. Megnéztem a térképen, hogyan megyek vissza. Észrevettem, hogy a malájziai és a nigériai nagykövetség között majd. Újra a spamekre gondoltam. Mostanában a viagrásokat táblázatba foglalják a többi szerrel együtt. Az ilyen maileken egy szimpatikus orvos képe is látható. Aztán beindítottam a motort, és 1,5 fokkal feljebb állítottam a klímát. A kijelző egészen pontosan 26,5 fokot mutatott, de én nagyon fáztam. Gondolkodtam azon, hogy gyárilag összehangolják-e a klímát az ülésfűtéssel. Nem jöttem rá, és nem hívtam fel egy Saabos ismerőst sem. Nincsenek is ilyen ismerőseim, pedig ők minden ilyen autófűtéses dolgot tudnak. Az én autóm nem Saab. Kiszálltam cigizni, de közben megláttam egy bevásárlóközpontot és bementem. Hol a könyvesbolt, kérdeztem az őrtől, aki megmutatta. Bementem, és úgy éreztem, gyanakodva figyel valaki vagy valakik. Egy asszony mérgesen megkérdezte a férjét, mennyiért is vették múltkor azt az ABBA CD-válogatást, amit ő most ennyiért lát itt. Megnéztem minden polcot, kivéve az ezoterikát, meg a mesekönyveket. Közben kihallgattam a boltost, aki egy szakállas ember volt. Arról beszélgetett valakivel, hogy mennyi híres ember által írt szakácskönyv érkezett, és mennyi fogyott el már. Megszólalt a telefonom, kirohantam. Ismerős szám volt, ezért le akartam tenni. Eszembe jutott, hogy ez nem jó, mert tudni fogják, hogy direkt letettem. Abban a pillanatban észrevettem, hogy a letevő gomb fölött most az van, hogy „némít”. Megnyomtam a gombot, és visszatettem a Nokia telefonomat a kabátom jobb mellzsebébe. Visszamentem a boltba, de éreztem a feszültséget. Ezért megkérdeztem a boltostól, hogy van-e új Gibson-könyv, pedig nem is láttam. Hozzátettem azt is, hogy úgy tudom, könyvklubos kiadás, nemrég jött ki. Ezt igazából pontosan tudtam, meg a magyar címét is, mégis az eredeti nyelven mondtam. A boltoson látszott, hogy örül ennek, és ő is bennfentes arcot vágott. Megnézte a számítógépén, ami nagyon sokáig tartott, mert régi volt. Beírta, hogy Gibson, és kijött egy csomó cím, de mind angolul volt. Köszönöm, ezeket nem, mondtam. Várjon, itt van egy Valhallás is, válaszolta a boltos. Aztán egymás szavába vágva mondtuk, hogy az nem lehet, az régi, az már nincs is. Aztán megint csörgött a telefonom, de most már fel kellett venni. Visszamentem az autóhoz és elindultunk.
Aztán én még visszamentem a munkahelyemre és lefuttattam az Ad-Aware meg a Norton Utilities programokat, hátha történt valami közben. De nem történt semmi.

gondoltam, ezzel várok még egy napot: az egyáltalán nem lett volna jó poén az előző végére, hogy az utolsó csepp vérükig.

még mindig nem a következtetések, csak még leffeg itten a mai tetemen egy lenyúzható darabka, meg a villanyt sem oltották még le. szal az omnipotens szerző c. jelenségről akartam még vmit az önkritikám kapcsán, csak állandóan összezavartak ezek a motorosok itt az épület körül. sztem hosszú lesz, de ingyen van.

mint tudjuk, a húzósabb méretű cuccokat eleinte folytatásokban hozták le az újságok, ezzel kezdetleges, de mindenképpen méltánylandó példáját adva a termék-életgörbék fenntartására tett folyamatos humán erőfeszítéseknek. a napi-heti stb folytatásokat aztán egybekötötték, lehetőleg minél drágább olasz borjúbőrbe, így aztán megszületett a továbbiakban ájult tisztelettel forgatott ún. nagyregény. a pénzért ehhez is értők szerint az első bevezetésekre az angol piacon került sor; egyáltalán nemmeglepő módon, ezt már én teszem hozzá, gondoljunk csak az azóta is velünk élő olyan vívmányokra, mint a fűnyírás vagy a gyermekmunka.
az omnipotens ebben a kontextusban nem azt jelenti, hogy ezek az amúgy jófej írók, pl. defoe vagy később fielding és sterne széjjelkúrták volna a fele grófságot; és erre a bocsánatos tévedésre minden bizonnyal finoman rá is mutatnának az említett professzorok, persze továbbra is a pénzért. a mindenhatóság kb. annyit tesz, és innentől durván elkezdem meghúzni, mert már másodszor kopognak, hogy a szerző folyamatosan kontroll alatt tartja a teremtményeit, ügyesen kormányozgatva narrál, néha még be-be is szólva a magasból a megfélemlített olvasónak, aki ettől megtisztelve érzi magát.
s hogy ezt miért tették, s ez mire jó nekünk így utólag, meg hogy mit is akarok most ezzel, arról gőzöm sincsen. a szerzőknek biztos jó érzés volt, meg mivel praktikusan flekkre dolgoztak, baromira nem volt mindegy a karakterszám meg a terjengősebb fajta meseszövés. és mivel a felejtés az emberi elme általam is oly gyakran kárhoztatott adottsága, folyamatos bajok lehettek a continuity-vel. egy-egy rész között egyszerűen elkallódhattak a dolgok, pl. hogy mi a toszba is öltözött a hősnő a báli jelenetben, miért pont a szakácsnő látta meg a kísértetet stb. ezért a szerzők aztán elkezdték kényükre-kedvükre csavargatni a sztorit, vö. autoritás-fogalom, meg mellébeszélni, meg sértődötten védekezni. a végén már előre kikérték maguknak az egészet, és simán beleírtak utólagosan, vagy éppen karaktereket küldtek az újvilágba, meg a pokolba és vissza, pl. három fejezettel korábban kiírtakat támasztottak fel egy ütősebb beszólás kedvéért stb. és egyáltalán, elkezdtek maszatolni, és összevagdosni, és kiszínezni dolgokat, kb. úgy, ahogy ezt mindig is szerették művelni az emberek, pl. a szerencsétlen kis sztorijaikkal itt a blogjaikban.

ezt most szoptam az ujjamból, tehát akár még igaz is lehet; és ha bírom majd hangerővel, akár még egy durvább eltés buliban is meg fogom védeni. az utolsó csepp véremig, persze csak ha jól betankoltam előtte.

ezt már a szerver is túlzásnak tarthatta. szigorú gép, én meg máris szerelmes.

akkor mára már legyen is ilyenben tartva: hát nem egy fáklyásmenet, átolvastam ától-cettig, nem mintha nem tudnám fejből.
főbb megállapítások: a dialógus-kezelési technikám még elég gyatra, ezen a téren sajnos már nem is várható további fejlődés. a külsők ill. főbb szereplők leírásai sem túl érzékletesek, pl. rögtön az elején meg kellett volna ejteni egy kevésbé mesterkélt tükör-jelenetet, ezzel is megspórolva számtalan mulatságos félreértésre lehetőséget adó helyzetet. ezt a technikát amúgy bizonyos iskolák joggal vitatják, én ehelyütt csak a dolog nyilvánvaló abszurditására utalnék, bár kicentizett bizonytalansággal. a történet-horizont elég egyértelmű, a befogadásiért viszont egyáltalán nem kezeskedem, ez legyen mindenkinek a magánügye. a jellemábrázolás ill. a továbbiakban még jobban kidomborítandó jellemfejlődés elmegy. nem kérkedésből mondom, de egy tojást sem tudok lerajzolni, nyilvánvalóan ezért is volt a kétévnyi műtöri. továbbá sikeresen elkerültem a vegytiszta téboly jegyeinek manapság oly divatos túlhabzását, vagyis reménytelenül maradinak látszom. ezért aztán a véletlenszerű címadás is teljesen rendben, friss és játékos jelentéseket kölcsönözve a contingency plan kifejezésnek. ide erővel betuszkolhatnám még a planned obsoletiont is, ha nem lenne túlságosan is nyilvánvaló. központozásból meg láttam már mániákusabbat is, meg mindenképpen kellene majd még egy szószedet is.
száz szónak is egy a vége, totálra úgy fest, mintha egy fullasztóbb édeshármas édesgyermeke lennék, a dickinson-browning-orbán vérvonalról, közben meg nem is. közben meg viszont végig firkálgattam ezeket az apró flagelláns-figurákat, és a végére egy komplett witkinszerűség lett belőle, épp csak a csontok nem férnek ki teljesen a post-itre. következtetéseket is megpróbálom majd levonni.

a statba beszivárgó idegen hatalmak pillanatnyi aránya alapján pedig sima x-re veszem a sixa-seilla meccset, már ha nem ciki itt az ilyen alantasabb irodalmi utalás.

azért ne szépítsünk, tabloid ez a javából. nem baj, már ha következetesen végig is viszik, én pl. főleg az alien abduction tematikát várom felajzva.
elkövettem első komolyabb önjavításomat is, a pillanatnyi megingások után még tegnapról. gyűjtőknek ott a kereső, következő frissülésig.

na, hogy legyen vmi jó is: le a kalappal, bár ilyet csak kb. minden harmadik leonida-rajzáskor. tárgy az újságban lapul, a kínos intermezzo után visszakeresztelkedőben, vicces q&a előfizetőknek.

but you and i, we’ve been through that, and this is not our fate,

vagyis a mtg-téma, bár hétfői freeform jegyzetelések már vhol szemétben rég. túl sok szót nem érdemes rá vesztegetni, most már tényleg felpörgött a dolog. szal minden megbeszélés egyformán unalmas, és egyformán is megúszható, tökmindegy, hogy lakógyűlési vagy közgyűlési, ill. hogy mi a tétje, közös ktsg vagy osztalék; azt, hogy rendre, már rég nem használom. a lényeg úgyis, hogy ki írt bele utoljára a napirendbe, ki kezeli a projektort, stb. és a pár nagyobb fejű fejének a helyén a hely is több a vajnak, mindenki tudja, még ők is. én hétfőn konkrétan okosan hallgattam, meg jó időzítéssel kaptam a tollhoz, a semmit jegyzetelni, pedig csak szépen cizellált szálfegyvereket; közben folyamatosan moziztam a szokásos fürtös-bombát a szobába, de most c. alkotást [szövegromlás], hogy makrószintű-e az impact vagy csak kevesebb a ronda nyakkendő. nem a tévében, az majd a jövő heti. végső menedéknek még mindig ott a szimpla kirohanás, a kevéssé elegáns tűz van! tűz van! felkiáltással, de a diszkrétebb bocs, most már tényleg hánynom kell is elmegy. uncsi téma, előre tudtam, csak mindig túlvállalom magam, ezért aztán önbüntetésből is a fiksz rádióra mentem akkor este haza, amelyen vehemens fiatalok énekeltek a halálról, japánul és eszperantóul, nyilvánvalóan éhesen a kereskedelmi sikerekre; és még uncsin is megírva,

so let us not talk falsely now, the hour is getting late.

helló corporateland ipk, cuccaitokkal sűrűn élek, és kisebb opciókért cserébe nem pofázok itt érdekeseket, ezt nyomathatnátok ti is ám a boardnak. [szövegromlás], de már késő.

késő, nem mintha érdekelne az idő, vagy bármi is. ha már idő, akkor már inkább az a másik ott kint, akárha egy frusztráltabb lovecraft-epigoné, vízszintes eső, meg nyöszörgő tetőszerkezet. kurvára passzol a benthez, oscar-gyanús. bocs, de most klikkelek párat, és legalábbis ellenjavallt, hogy bárki is meglássa reggel a statjában az igazi arcomat, mert egy elég érdekes dolog jön majd szembe, egy elég határozott időtartam lejártakor.

maradjunk annyiban, hogy már megint vmi rosszat írtam. maradjunk annyiban.

ill. mégis, egy speckóbb olvasatban, de ehhez már tényleg én kellek.

finom remegések az erőben. nem, nem a sebváltó.

majd este, jó?
már ha egyáltalán megérjük.

ez a nyugodt őszi nap az aktív pihenés és a háztáji tudomány jegyében telt.
nyilván káoszelméleti alapokon ébredtem a discovery üvöltésére, az ön-mumifikáció különös világát bemutató kora délutáni dokumentumfilmre. a kávé után a hétfői megbeszélésekre gondoltam, főleg a még csiszolandó mentségeimre és viszont-vádjaimra. miután sikertelenül próbáltam felidézni pár ütősebb alakzatot, a szükségből erényt kovácsolva a találgatások és cáfolatok megközelítés következetes alkalmazása mellett döntöttem, adu ásznak még mindig ott az anything goes. amúgy fogalmam sincs, mit keresek majd ott, és főleg mennyit; azt meg pláne nem, hogy erről miért pont a szintén holnapra esedékes kamatvágás jut most az eszembe.
sötétedés után viszont már a részt vevő antropológia jegyében végezhettem nagybevásárlásnak álcázott megfigyeléseket a közeli hiperben. biztosan létezik már az együtt érző válfaja is, talán jól menő iparág egyetemi berkekben, valahol a közép-nyugaton, persze politikai áthallásoktól sem mentesen. én mindenesetre nem fogom alkalmazni, főleg egy olyan terepen, ahol év végi slágertermékként még idén is az egybecsomagolt kozmetikai cuccokat sózzák a hiszékenyebb törzsekre.
végül az atrocitás-kiállítást a könyves szekcióban hevertem ki, némileg chill-out jelleggel is, cserébe viszont tökegyedül irigykedhettem egy órán át a már említett gore vidalra, meg az ő amalfi villájára, a dolce vita c. mű böngészése közben. klassz, igazi íróasztal, igazi írógéppel, mellette táblába gravírozva ’a felszín alatt felismerhetetlen, alaktalan szörnyek leselkednek’ felirat; aprókat bólogatva, szinte céltalanul kezdtem el sodródni a kiszemelt pénztár felé, majd utána a sötét parkolóba.

nem nagy cucc, menni fog: rtlklub teletext 666.

fogadhoz vered a garast. jól teszed. sok mindenre kell spórolnod, és persze közeleg a karácsony is. nem szeretsz kölcsönkérni, ezért inkább szorítasz a gatyaszíjon. ötször is meggondolod, hogy mire adsz ki pénzt. párod pont az ellentéted. semmit sem szeret előre tervezni, és imád vásárolgatni. te vagy a közös kassza védelmezője, nem hagyod, hogy "kirabolja". nagyon helyes!

előre félek a hazaúttól, és a tegnapi élmények hatására is, de most már tuti átprogramozom a hud-ot. többszörösen inverzbe lesz, belülről kifelé a szélvédőre, az epromba meg forrasztópákával küldöm a ’lassabban dögölj meg, mint amilyen gyorsan mész’ üzenetet; persze tükörírással és groteszk szedéssel, bár úgy nehezebben olvasható, mint antikvával.
mutatis mutandis ebből mezei rear bumper stickert is lehetne, de akkor meg vigasztalásból az utánam araszolónak.
a határozószókat, stupid.

igazából egy egészen más szóra gondoltam, de az túl földhözragadt lenne.

elég lassan reagál az öreg, vagy csak sima suspense-ből indult most ez az égiháború?
the plot thickens.

a szánalmas olvasónaplóim viszont még mindig a madison and vine környékén randalírozhatnak, legalábbis a legutolsó híradások szerint. nem fogom sajnálni őket, mert ők léptek le, és most már igazán eldönthetnék, melyikbe is akarnak. majd nyitok újakat, és előre jelzem, valószínűtlenül szemét is tudok lenni.

a reggel viszont jól indult. persze eleinte hüledeztem kicsit, na nem úgy értem, meg hát az én esetemben ez elég abszurd is lenne, de végül úrrá lett a büszkeség a talán örökletes szégyenkezés felett. most már nem is bánom, mert elég komoly médiakarrier ez, és kár, hogy csak ti tudjátok, mostantól; igazából csak a múltkorában lenyúlt home videokra gondolok most, de reggel még megpróbáltam elképzelni az utólag már végképp lenyomozhatatlan útjukat kézen-közön, lélektől-lélekig, haha, ez jó; egészen amíg ki nem köthettek valahogy ennél a gumipofájú énekesnél, bár azt a nevetséges címadást a rádióval, na azt szívesen elfelejteném.

már megint ujjat húzok vele. tizenkilencre, tehetném hozzá viccesen, bár nem az.

vagy egy ilyen bolygó. nem lehetne szintén múlt időbe? vmi nagyon archaikusan perfektre gondolok.

because the night: a többi dolgot még tegnapról akár már le sem írom. el kell fogadni és kész, ez egy ilyen nap volt.

lendületben a város, mint az köztudott. nyilván ezért is volt este egy teljes negyedórám a helyes álláspont kialakítására a magyar boszorkányszövetség székhelyével kapcsolatban. slo-moban, a ’szeánszok’ táblát rejtő első ablakmélyedéstől kezdve, a ’kopogtasson csengessen’ feliratú ajtón át, egészen annak tudomásulvételéig, de ezt már komor elégtétellel, hogy a bérlemény (?) emellett boszorkányellátó és oktatási stúdió is.
nagy kalandom északon, döntöttem végül, és kurvára nem fog meghatni; két utcával arrébb meg már tavasszal megnyílt az a buddhista kung-fu center. pluszban meg véradástechnikai szakközépbe is jártam, csak hát ugye átültem az asztal túlsó oldalára.
és ez egy elég ügyes átvezetés az újabb negyedórával és kétszáz méterrel később kibontakozó ’agilis’ elnevezésű aprócska fodrászatig, amely elől viszont egy darabig egy tapodtat sem. cserébe viszont alaposan kifigyelhettem, hogy a középső vörös csajnak sincsen tükörképe. gyors öncsekk, szinte már reflex – írnám, ha nem lenne a durva képzavar; és a visszapillantóra már úgyse vagyok allergiás, elektrokróm vagy mi. a nő amúgy nem volt ismerős, én meg nem vagyok az a típus, aki csak úgy.

viszont ez jó is, mert akkor folytathatom.

a biztonság kedvéért megnéztem a híradót. semmi.

azt, hogy a tömegek nyomására, azt nem hiszem.

és most hol vagyok, ill. miért nem látszom? hát ez tényleg ilyen egyszerű lenne, csak hipp-hopp és huss? vagy tényleg meghallgattatott?
megyek letesztelni a parkolóba, remélem kevésbé betegre írták a fizikáját.

esküszöm uccsó telefonos: mai ismertető a mobil c. telekommunikációs akcióthrillerről, na hol is? ’erőteljes látványvilág, feszes dialógusok, egy sztár, és egy nagy visszatérés.’ na ez se nekem legyen mondva; de én már csak olyan vagyok, hogy továbbkopizom az ezt követő alcímet is, ’nem vált meg senkit’.
pedig állítólag lesz benne 'egy léha szörfös is, aki száznegyvennel száguld lopott porschéjával a szembejövő sávban': ott a helyem.

asszem akkor romolhatott el, amikor már az átverésüket is kezdtem elunni. egyszer buktam le, de akkor már együtt nevettünk a végén, mert akartam is, meg hát tetszett is a soros darab. aztán visszamentem a többiek közé, meg az én kis hullámvonalaimhoz, és ma már senki nem kanyarítja így a 2-es számot.

már ha hinnék az ilyenekben, vagy egyáltalán.

nem fér a fejembe az agyam. ezt most kivételesen nem az átvitt értelemben, bár éppenséggel erről is lehetne szó.

és abban is az ő ujját látom, de tövig ám és nem is egyet, hogy az én okostojás-telefonom leggyakoribb hibaüzenete a ’böngésző: nincsen átjáróválasz’. hát ennyit a farscape-projektről. majd vadul integetek ma éjjel a tejút alatt.

és isteni szerencse, hogy nem adtam ki magam jobban a múltkor. vmit persze gyaníthattam, különben miért is írtam volna, ’egyszerű-őszinte’ (mármint hogy nem leszek, soha már). egy wapos rutinellenőrzés során derült ki, ebből összvissz annyi látszik: ’egyszer-szinte’. hát ha ez nem bizonyíték, s már a harmadik a sorban, akkor mi?

no reason to get excited, the thief, he kindly spoke,

ezen még én is nagyon elcsodálkoztam.
és ezt olyan valaki mondja, aki végigvihogta az alice csodaországbant. balettben előadva, két üveg chianti elfogyasztását követően. a közbotrányokozással tarkított vesszőfutás a new-yorki járat épphogy eléréséig már szóra sem érdemes,

there are many here among us who feel that life is but a joke.

a lot.

saved the world

kínzó kérdések cont. kiszúrta bárki is, persze rajtam kívül, hogy a ’vásárolni gyerekjáték’ auchan szórólap közepe táján a karácsonyfa alatt ücsörgő kissrác pólójára céltábla-motívumot rajzolt a vicces kedvű operátor? és azt, hogy a nővére meg akkora rakétapisztolyt lóbál, mint ide a tau ceti?
ha nem tapasztalok gyors megbánást, esküszöm hazatelefonálok erősítésért. és lehet, hogy idén böhömnagy dobozokban érkeznek a jézuskák.

'hat évig biztos nem szakad le a margit híd'; és ez mennyire hivatalosan tuti?

és meghurcolhatnak-e ezért amerikában, pl. az aggódó anyák nemzeti liga? vajon mennyi médiaidőt kaphatnék, melyik csatornán, hogy megérje?

van-e legalább vmi szubliminálisan sátánista üzenete az end gomb nyomogattatásának?

reverse engineering, vagyok elcseszett pénelopé.

there must be some way out of here, said the joker to the thief,

és azért a vállalkozói szféra is megéri a pénzét, és a 2. sz. istenbizonyíték az én balesetmentes közlekedésem lesz egy darabig: téligumi-cserével bátorkodtam előhozakodni, amit egy beképzeltebb naphegyi kurváéhoz hasonló elkínzott hangon kértek ki maguknak, kéthetes előjegyzés; addig is félni fogok egy kicsit, meg korai bob dylaneket hallgatni szedatíve, ami önmagában nem is lenne baj, csak éppen már reggel is baromira aszinkron volt az őrjöngő ablaktörlő-rángatódzással,

there's too much confusion, i can't get no relief.

valódi ínyenc persze direkt szűk zacsikat vásároltat, aztán óriási balhé postaköltségek miatt, végül pincéből jégerek hazalopása egy januári hajnalon.

ahhoz képest, hogy napokig bámultam rettegve a múlt heti vaskos hvg-csomagot, a döntés villámgyorsan megszületett, és szinte az összes co-packagelt reklámszar felhasználásával. magára valamit is adó vagy éppen ellenkezőleg, piacvezető cég év végi cool repiajándékai:
- 1 db ’hazug firmák’ (hvg-könyvek prospektusból; vip partnereknek lehet a kokain c. alapmű is);
- 1 db jagermeister (anda present katalógusból, gagyi marketingborok feletti rendelkezést ledelegálni megfelelő osztálynak a simili similis elve alapján);
- 1 db kísérőlevél, többé-kevésbé a közvetlen értékesítés c. kiadványból vett idézetekkel megtámogatva, pl. ’márti (kecskemét) azért kezdett el a közvetlen értékesítésben dolgozni, mert a termékforgalmazók folyamatosan képzik magukat és ő is több tudásra vágyott’, meg ’ica (szombathely) azért épít üzletet, mert itt elérheti azt, amire a legjobban vágyik: hogy egyszer egy színpadon álljon és az emberek neki tapsoljanak’ stb.
elégedetten dőltem hátra, most már csak kihúzom vmvel bónusz rívjúig, pl. többet fogok blogolni.

vagy karóval gyertek, ha már itt ez a szokás. hazamegyek, lefekszem.

fura dolog az emlékezet, vagy csak az ember, és végül is igazán örülhetek, hogy ezt is kipróbálhattam.
ezért a filmért már akkor is, mikor is, múzeumba kellett menni. de ha megfeszülök, akkor sem emlékszem annak az altzenekarnak a nevére. pedig ez volt az énekesnő kedvence, meg a pina colada, pedig bambinak hívták, mármint a csajt. ha agyonvertek, akkor sem, pedig fontos lenne, kérlek.

csak a balansz végett: ezúton is elnézést kérek azon kedves olvasóktól, akik az úgynevezett igényes szépirodalommal kelnek-fekszenek. a vitriolfürdőbe természetesen nem őket, hanem a marketingírókat meg a sleppjüket kellene belerugdalni.
egyébként ez most egy teljesen felesleges ergo etikus gesztus volt, hiszen a kedves előbbiek, ill. a saját magamat is olvasó igénytelen másfél ip biztonságos távolságot tartva nem figyelnek egymásra.
túl hosszú, ezt most lecsupaszíthatnám egy contradictio in adjecto-ra, ha nem lenne ilyen különös ez a nyelv, és nem fájna még különösebben a fejem. szív-ügy nálam kizárt, sose halunk meg.

jobb híján az ügyintézőmmel akartam lelkizni, de legalábbis üvölteni, átkozódni, és könyörögni is meg sírdogálni is egy kicsit, de ezek már délben lelépnek. az én istenbizonyítékom a német köztisztviselők tömeges áttelepedése lesz; komolyan, lassan már nekik is megérné, az errefelé dívó béridő koordinátákkal. versenyképesség, miben másban? anyátok.

fizetett birodalmi sznob vagyok, de türelmetlen is, ezért ha vki elmondaná az új k. dick lényegét, nagyon hálás lennék.
a szerveren is tenyésző nevetséges márquez, coelho stb gócokra meg igazán ráengedhetne vki mondjuk egy maxra felhúzott gore vidalt, mert ez már tényleg mindennek az alja. szoftveres megoldás is érdekel, copyt-szlogent megírom én, mondjuk ’giccs-őr 1.0: a szarnak is van integritása’.

várni: na azt aztán tudok, de nagyon.

csak nem hagy nyugton, bár próbálom viccesre venni ezt a bolygópánik témát. komolyra fordítva, starship titanic megvan még? egyáltalán, végignyomta vki is, vagy csak a vég kezdete volt? a hirtelen megugró rendszerkövetelmények, a durván pixeles lara, vagy előtte a 386 sx / dx különbség? és nem is a lebegőpontos műveletek a lényeg, mert az igazi difi, mármint kettőnk közt, az idő, ami elnyeli a dolgaimat, meg amiket láttam közben. obligát zárszót nem kopizom, meg hülyén is állna a hidrogénezett haj.

lenne pár tippem, sőt i've got a theory. de jövő héten úgyis szezon, ill. széria finálé.

'pazarlás okozta a vérhiányt?' verbatim, bazmeg, a kedvenc portálotokról.

persze nem jött, pedig a szakirodalom alapján csomagoltam össze.

meg ökonomikus-ikonikus, mint pl. a kacsintós bukszatárca.

ezért mára inkább be is kussolok. francokat leszek barátságos meg nyílt, nincs több szívhezszólózás.
továbbra is enigmatico-cryptonomicon-type blog leszek, jelvényem bazinagy fekete monolit, dafke.

nem nagy kunszt, de az evőpálcikát is megfejtettem. néha részegen, vagy inkább részegen néha elkezdem átrendezgetni a pultot, lenyúlok ezt-azt, sósmandulát, ilyesmit; ha meg nagyobb a baj, jönnek a kis steak-kések, amiket valszeg a lime trancsírozáshoz tartanak, már ahol. így együtt a pálcika meg tatjana, mármint hanyatt, talán még a gyilkos nap miatt is volt. ma olyan egyszerű-őszinte vagyok, mint talán soha már. kissé nyomott itt bent a levegő, biztos azért.

talán elcsesztem ezt a hajnali béka-ügyet. mert ugye milyen szép is lett volna, ha mégis ő kaparászott, én meg óvatosan beengedem, a ’take me to your leader’ szöveghez pedig nekem nem kell fordítás.

egy kedveset akartam most ide, pl. az ismerős neszezésről cigizés közben, vagyis arról a kis békáról, akit tegnap ilyenkor majdnem beengedtem, de tévedtem, most vmi más lehetett. a terasz meg sajnos nem napozó, pláne nem fedélzeti-csillagközi, a köd se androméda.
nem tudok visszaaludni. lassan, erőlködve húzom végig az ujjamat a videó-gyűjtemény gerince felett, még mindig lyukas, az új anita blake sem megy, kilencvenkilenc forintos diánás cukorkákat nyomatok. az alvásidőm már csak papíron létezik, prolongált pirosszem-effektus, pedig égi tűz nem vezet.
négy napja volt az utolsó érdekes álmom, egy bárpultot döfködtem egyre dühösebben a finomra köszörült fém evőpálcikával, mert a homokszín bőrcsíkokba tekert tatjana patitz olyan hányavetin kellette magát. a produkció persze nekem szólt, nem is pasijának, akire éppen ezért nem is emlékszem, csak a nő tekergő hátára, meg egy pici tetkóra a csuklyásizmon. a végén úgy hajolt hátra elém a pultra, annak belső oldaláról, hogy a csók alap volt, akkor és ott; fel is ébredtem. de lehet, hogy csak azért, mert közben a teljes klánom a hátam mögül stírölt minket, hármasával-négyesével összebújva a folyosóra kihúzott vaságyakon.

lassan már többen írjuk, mint ahányan olvasom.
cool, death star trench run.

kedves én, ha ezt most olvasod, azt jelenti, nekem már sikerült. lehet, hogy nem pont most van; talán már azt is látod, mi lett a vége, mármint ha nagyon előre ugrottam volna, de kérlek, eszembe ne jusson riposztolni ide egy újabbat, és ne is lődd le, már ha egyáltalán, vége jó, vagy csak minden? szívélyes fahrenheit, köszi a

meg az ilyenek miatt is: frodo lives, homo florensis.
az epr paradoxont viszont én akarom elsütni, alkalomadtán; és még pc is leszek (+bohr).

még egy popular science benyögés (sch, h, o stb, meg az ő híres izéik), és esküszöm felrobbantom itt ezt a hóbelevancot, vagy inkább az egész épületet.

dyslexicon entry: fasza, legalább lesz pár újabb vicces pillanat. remélem, megint elsütötte a 'they misunderestimated me'-t, ráadásul most már teljes joggal, az eredmények ismeretében.

'who is this irresistible creature who has an insatiable love for the dead?' vagy mi, a frászt hozta rám, vagy ötször visszaugrattam, mire rájöttem, hogy a fura hangok nem a motor felől jönnek. direkt megnéztem most, living dead girl a szám címe, jó kis ómen hazafelé a sötétben, guided by voices stb.

hiro: fathom
hirobakyoufushou: agoraphobia
hironriteki: illogical
hirome: debut
hirou: announcement; opening of one's heart
hiroihitai: high brow
hiroinushi: the finder
hirogetaude: outstretched arms
hiroiyomi: reading here and there; skimming through
hiroku: secret notes; confidential papers
hiromaru: to spread; to be propagated
hirou: low rank; wickedness; vulgarity
hirou: fatigue; weariness
hiroukan: tired feeling
hiroukonpai: total exhaustion
elég megkapó ív, még a min. kötelező editálással is. épp nem volt semmi dolgom, ma sem. meg világéletemben utáltam ezt a kölcsönkapott cuccot, s mivel nem beszélek sajátjapánul, ezzel is próbálok segíteni. ha majd kiásnak egyszer, remélem, lesz nagy örvendezés.

elég ciki, hogy a tévéújság előzeteséből kell megtudnom, miféle életet is élek. autó-dolog ott van, viszony kirúgással stimmt, szerelemmel mondjuk felibe-harmadába, enyém alázóbb, halálnem dettó szánalmas, csak elölről; viszont fű és gyúrás nem játszik, kihagytam vmit? ill. mi jöhet még?

zseniálisan lusta vagyok (ami ugye nem ugyanaz), és ebből már következik pár dolog, pl. most megpróbálom ráverni a ups-re (v. hajtáspajtás) ezt a kellemetlen kis ügyet az évfolyamdogával, amit még tavasszal voltam leadandó.
kaptam ma egy körlevelet is, benne egy vmkor nagyon kedves szavammal: adumbrate; amúgy sima menedzsment változásos, biztos a dolgozat-ügy miatt szúrtam ki, valaha mindet így kezdtem; hát igen, régi szép idők.
mostani részleges eltűnésem meg annyiban is indokolt, hogy inkább a távlatosabb féreglyuk-ügyekben mozgok, testlélek passzé. ha leültetnek érte, az sem érdekel, faragtam már barackmagból térváltóhajót.

hagyjuk, hosszú.

felháborító, jövőre épp a hibrid / wankel típusokat tervezik lebüntetni az új regadó-rendszerrel. egy ideálisan gazdag és okos, ill. reálisan környezettudatos család jelenleg pont egy prius / rx8 kombóban utazik. valahol máshol, persze; vagyis mégsem olyan nagy a baj. meg is őrülnék, ha hipp-hopp lenne itt vmi jófejkedő közép, a chardonnay-ját nyakalva.
ez így most akkor elég tényszerű bejegyzés? még mindig kontaminálok? hülye.

röhej, ahogy mászkálok itt köztük a hülyegyerek-frizurámban, ordít rólam az elveszettség és ártalmatlanság, kicsit se kimódolva. a hülyegyerek-cuccaimból is, amikben csavar csak annyi, hogy még én is éppen értsem. a fejem közben tele az én elmondhatatlanul szépséges meg rémséges dolgaimmal, a hasznos rosszakat dobálom kifele sorban.
ők is nagyon kedvesek és szépek, és néha komolyan szeretnék én is egy ilyet magamnak, már csak a vicc kedvéért is; de ez az a fajta, amelyik alapból szandálban nyáron, nem fog menni és kész.
azt is tudom már jó ideje, hogy beleportáltak egy ilyen új-angliai fuharosokszerű izébe, utoljára a faluból lovagoltam ki, a táncmulatság után, de már ez sem érdekel.
izgatottan várom, amikor először leírok vmi olyat, mi volt ebédre, főleg mert én soha, de azért félek is egy kicsit, az lesz ám a nap.

rendes ember ilyenkor a lábát se, suttogtam le vagy százszor, még reménykedve, de inkább büntiből, mert kedvem hétvégén már végképp semmi. aztán mégis, mert unalom nagyúr, én meg hű a sírig. hát stílusra erőteljes, reménykedve kaptam fel a fejem, csak ki ne lyukassza a pauszpapírt. köszi, sodródtam fura mintákban tovább, kultúrjav és döglődő lazac; ezt már csak reflexből is, de igazából egy régi lassú spirálkarra vágytam. aztán szintet léptem meg bárnépségest is próbáltam játszani, de esküszöm egytől-egyig halott mind már, pedig maxra tekert infrával. a végére a vmikor régen, egy távoli didaxisban szintre süllyedhettem, pedig csak blogomról motyogtam, miközben eladtam a jogokat, de ezt már hajnaltájt és keservesen is; örök utánlövéses, brando az erkélyen. most meg még simán örülhetnék is, hogy ennyivel megúsztam, ilyen boldog se voltam.

és ami a legszebb benne: ha kívülre kerül, ahogy azt eredetileg is elgondoltam, akkor sima figyelmeztetés, kb. harapóskutya-tábla; de ha még belülre is, akkor meg csak én fogom érteni, és akkor máris megérte azt a kis pluszmunkát.

'not just all you can be, but things you never intended to be too.'
asszem ezt fogom rávésni a blogom bejárata fölé.

'szimbionta mimikri', próbálkozott az exopatológusom a válságstáb-ülés negyedik órájában, de úgy döntöttem, megsértődni nincs idő, kirúgom később. persze saját dugájába dőlt, még szép; vén kókler, frusztrált hülye, láttam hirtelen felvillanni a többiek buborékjait.
'jóllehet ügyfelem rejtőzködő életmódja, fogalmazzunk így, mindnyájunk előtt ismert, de a jelenlegi kockázati szint a minimális exponáltság ellenére sem teszi' - kezdte kántálni a w&h-ból hamarjában átszalajtott partner a hirtelen feltörő mormogás ellenére; hát igen, a legutóbbi kis ügyem meg a kínos következményei, de nem ezért vágtam hozzá az igazi arcomat, csak a mai napra már szimplán torkig voltam a nem-arisztotelészi logikákkal.
inkább hagytam, persze csak taktikailag, hogy izgatott csivitelésbe kezdjen hű marketinges-rajom, de közben már minden energiát a jobbféli csatornákra koncentráltam, noha a közvetlen veszély az átellenesen gubbasztó furapók kontrolleres volt. csak ne őt kérlek ma ne ő legyen; jónak mondod, te szerencsétlen, vagy ismersz másikat is? és akkor a 'faceliftnél több, átpozicionálásnál kevesebb' hablatyot a szokásosnál is keményebb lökés akasztotta meg, én lassan emelkedtem; hát elkezdődött.

'elég. a projektet most már nem lőjük le. forrásoldalon okék vagyunk, de újratelepítést, pláne relokalizálást nem kockáztatunk. egyébként is' - itt már nagyon elhúztam jaj gyere már te állat kérlek segíts, - 'teljes, mondom: teljes felsőszintű támogatást élvezünk.'

jellemző, hogy épp itt szállt ki a lovasom, szájíznyi esélyt se hagyva. végül is mindegy, mert még csak jobban bele is zavarodtam, a sablonos point of no return végszóra meg már csak gúnyosan összenéztek, álltam leforrázva ott.

most megint minden nagyon nyugis itt, túl sok dolgom most már úgyse. főrendszerek lezárva, majd halkan csapkodom a cementet itt lent, valami ijesztően régi nyelven.

na ez: szép, simán perelhetővé formattáltam magam. túllőtte, lelőtte, leesett, tantusszal a holdba, süthetem, ez az icikepicike, ez a kis selyemzsinórmérce? erre a vékonyka szálra? még leszakadok, pofám is, bokám is, megütöm? neked itt nem, nekem te ne, sárgalap, feketefolt, vöröseltolódás stb stb. húúús, ujjong, mert megkerült, a kis alanyi kamasz, jééé és még taknyos is, még ez is klappol; most akkor mi a faszt, nemköltői, nemmeglepő stb stb; hát az én lennék, kérem, szépen, a csoportképben, az az egyedülálló, mégse? ezért vki még nagyon megfizet (majd a ziher; rendben, írják a többihez). ja, én. ja, nem, dehogy; mert így innentől nem; mer így innentől? egyáltalán? hovatovább? szavakat nem találok, ok? van nekem elég, bajom, selypegek.

nem találunk szavakat. ill. nem is, mert valójában igen, hát épp ez az, közödhozzá?

most még ez is. találtam egy érdekes dolgot, de asszem inkább rossz.

dawn raid down, de azért szólhattak volna.

ajjaj, baj van.

rossz csillagzat alatt születtem én, mondjuk ez mindig is tudott: összvissz nem volt ennyi cucc az idei zara szortimentben, másoknak meg simán sikerült négy! darab, bocsi, idézem: különböző módon és mintákban kéket; ahh és jaj. szerény véleményem szerint a) hacknek túlírt; b) ha mégis léteznél, ó királyfi, rád lett sózva pár tavalyi szar. tertium non datur, ugocsa non coronat, etc.
coolabb csávók a jermyn streeten intézik az ing-beszerzéseiket, amúgy; már ha céget minimum 3-4 megjegyezhetetlenül hülye vezetéknév denotálja a piacon.
ja, és úgy is írsz mint egy csaj.

spuri a hiperbe, szintén gyógyíthatatlan romantikusok: ezerrel mennek a teamécses-akciók, lehet betárazni jövő ilyenkorig.

határozottan javultam, a sorozatos csapások miatt is, persze csak erkölcsileg; pl. most nyilvánosan is megkövetem aignerékat a korábbi beszólásért. igen, rám nézve szégyen, még a műfajuk pontos megnevezését sem tudom; és még az övékénél is létezik hazugabb, bár mondjuk annyiban meg rokonzsáner, hogy a sales forecast / report-ot is prezizik az ember háta mögé.

'we believe in [...] the right to make mistakes, lose everything and start again'; még mindig nagyon szép, polgárjogi nyilatkozatból is lehetne vagy az anonim alkoholisták fogadalmából, persze ehelyt most kivágtam belőle a nőcis részt [na jó: long candlelit baths, massage, filling the house with perfume stb], ami igazából visszaadná az értelmét; pár hete még majdnem elbőgtem magam rajta, bazmeg egy hülye papírzacsin.
jó kis beírás az előző is, könnyed meg informatív is, mostantól ez lesz a pálya.

viszont az is igaz, tegnap egy elég komoly tárgyalás vége felé, talán feszkóoldásilag is, lazán és jó hangosan azt mondtam 'fojtóhurok', amúgy teljesen értelmetlenül, két ártatlan mondatrész közé szúrva be, de kb úgy, mint amikor vicces-affektálva mondod: ápropó. reakció semmi, komolyan, arcuk nem rezdült; ilyenekkel vagyok én körbevéve, hát most mondd meg kérlek.

ellestem másoktól pár finomabb fogást, pl. zenéről okoskodni blogban obligát, meg ilyen jeladásszerű izé is; ezért kicsit kényszeredetten, de vh1 tegnapi 80s top10 tulképp teljesen rendben, sőt, zenék kb fele még ma is vállalható, bár betehettek volna mondjuk clasht, devot vagy numant, mert sztem ezek is átcsúsztak néha az indie chartokról; a video kills the radio start meg egészen biztosan, legalábbis én, bár kicsit más hangsúlyokkal.
teljes lista fejből; és ha vki nem tudná: kim wilde napjainkban bbc prime-on látható, +30kg és morcosan turkálja a földet egy hobbykertészkedősben, szal van még remény.

1től 10ig: kim wilde kids in america, flock of seagulls nem emlékszem, michael jackson billy jean, david bowie let's dance, culture club do you really stb, dire straits mtvs szám, kim carnes bette davis eyes, tony basil micky, joan jett stb i love rnr, men at work down under

kéne pár valódi -as, -es évek izéi nicheműsor, eldugott sávokon, de szuperprecíz targetálással; boldogtalan középvezetők focusban, dead kennedys-összesre hazafelé; piázós anyuknak meg tényfeltáró stúdióbeszélgetés, meg persze sima betelefonálós is, pl. mai témánk: emlékezetes házibulik, avagy tényleg kiengedte a kőnig a papagájt az ablakon, mármint kalitkástul, a negyedikről? mindjárt megfulladok.

beteg vagyok és mérges, mondjuk mikor nem; ezért az akár őszintére-töredékesre is stilizálható recapnek lőttek, inkább fröcsögök egy kicsit az elnök emberei mítosz margójára, jó szélesre hagyták direkte, vagy csak sztori ilyen soványka. tegnap óta újra tiszta a levegő itt, madár se, kutyát se, egy igazi hős.
szal szerényítsenek már a fiúk, meg aztán mi lesz utána. és mielőtt rojtosra egymásét, csak halkan, csak itt, csak most: nem az a párt, nem az a kultúra, nem az az ország stb. persze, más is nézte a westwingeket, már amíg nem kezdett el sorozatban bealudni rajtuk, de épp ezért ne keverjük a seasont a faszommal. meg kíváncsian várom azt a szakembert is, én vmi opttuningolt 'cool hungária' cuccot tippelek, aki jellemzően és leginkább egy diákszövetségi előadásból lesüllyedt baromsággal fedezte a piti helyi ügyeket. ok, hogy mindenkinek vannak démonai, de nehogy már ez vmi pluszpont legyen egy politikusi állásinterjún; vagy ha igen, ennyi erővel nick cave a király, vagy lemmy for president, pláne.
szegény g meg már a harmadik rezsimnek ajánlgatja a public choice maszlagot, és szerintem vevők is lesznek rá, mármint a maszlagra, csak nem tőle, mert in-house fejlesztés lesz, de a termék változatlan; akarnok főnök, szűk büdzsé, sok candywrap story, na és az egészen hülye birkaalakú kis ország.

sőt, totál kuss az igazi nagy overkill, mert a legzsúfisabb napon 20 szó fogott egy ipt, most a napokban már az előző három is elég volt ehhez, igaz, az egy (ein?) elég kitartó típus; de a legjobb roit a béna hallgatás generálja, a megtérülés kb 15-17 ip, nulla szóval, 3 hét alatt; bár szerintem ez nonszensz, mert zéró befektetés nincsen, vagyis mégis az én iszonyat drága goodwill-em hajtja ezt előre. ez így egy nagyon durva számítás persze, nem is fog bejönni végig, szóval leszek én tárgyszerű meg népszerű, csak most rohannom kell.

gnómikus tömörség rulz.

nyugi, csak letöröltem egy fölös cé betűt egy korábbiból.
az előző szellemében nem éppen tabula rasa, bár az lenne a helyénvaló.

once more, with feeling.

lehet kiröhögni vazze, de mégis jobbnak láttam visszabújni ebbe a régibe.
sokkal engedelmesebb vagy csak puhább. és jobb is, mint a tegnapi, a tinidarker, aki viszont már a második megszállás után kezdett el valami egészen furi és a teljes kolesz-szintet zavarba ejtő dolgokat művelni.

közelebb kicsit, innen már érdekes. legalábbis szerintem, mert azt pl. ti biztos nem tudjátok, hogy milyen baromi nehéz, lambériára-mennyezetre ráfeszülve le-föl és körbe, és aztán nagyon lassan rákezdeni; először a morgósgonosz-nyúlós hangon, a legvégére viszont már szép tisztán, nagyon magas meg átható hangon; és az egészet blogolni közben.

blogját is töröltem utána; semmi, tényleg semmi, 'nem szeretlek-nem szeretsz', meg a végére az én dolgaim, na azt úgysem értené senki; de aztán olyan érthetetlenül és furán húztam fel magam a bénázásomon, hogy teljesen szabálytalanul léptem ki belőlük. mert először ugye a 'harakiri' pirosgomb, mellette a vicces duma a szervertől, mindenki látta vagy ezerszer, - mondjuk ez volt a simább része, meg valahogy jobban is lehetett mozgatni, persze ez már később volt, a fiúöltözőben; sima fehércsempe végig körbe, meg totálra szétcsavart ilyen zsákban-rongyszerű izé, vmi egészen lapos szögből néztem magunkat végig.

a második kilépés meg szimplán szar és túl hosszú is, meg nevetségesen túlspilázott; mondjuk én is tehetek róla, mert pluszban még el is játszódtam vele, de gondolom, ez már az én édes mérgemről is szól. mindegy, eluntam, még keresgéltem a kijáratot, nem mintha nem az orrom előtt. elég vacak, gyerek-rokon dolog, és csak a hazudozás meg az önutálat növesztette ekkorára, és bár én alapból vagyok nagyon empatikus, de nem lehetett nem észrevenni. én finoman nyúltam oda, ő meg simán megtette, bár szerintem az eredetit ennél sokkal szebben kellene csinálni, és csak egy hülye veszi ennyire szó szerint a dolgokat.

inkább sírnál, bazmeg. vagy talán szép lassan fordulj meg.

hopp, már választottam is egyet magamnak.

és mostantól egy másik vagy.

na ennyi.
három napig tartott ez a pünkösdi, err, pürrhoszi, vagy talán mégis inkább püthagoraszi exercise.
'kedves idegenek. ez itt egy nagyon fontos háromszög. reméljük vettétek az adást, itten értelmes népek laknak.'

semmi.
pedig nem ébreszthetsz fel büntetlenül egy down for eons kódjelű mélyűri állomást, mert az intergalaktikus következményekkel jár.

asszem, holnap keresek egy új és szexibb gazdatestet, és mondjuk a lávmetál-nagyhalál-kisfröccs témában fogok értekezni.

a miuccánkban mindig történik vmi. nyolcévesforma kissrác, áll egyszál klottgatyában az errefelé tipikus 'mindjárt kész v. most kezdték szétbaszni' kisház udvarán, hangjában jól kivehető elfogódottság, meg valami nagyon furán vaskos tájszólás: 'nééénikém. teá szoktáá csátelni?'
választ megvárni nem mertem, lesunyt fejjel cekkert gyorsan haza.
ezennel felajánlom vmi árvácska-remake-hez, én pl. elég szomorúnak találom most ezt.

időjárásjelentésnél hazugabb csak napkelte vagy m2 mélyvíz kortárs magyar irodalomról, kortárs magyar írók előadásában. simán beszoptam a 28 fokot mára. big clue basszameg, de szegeden vagy siófokon kívül ebből lehetne még zirc, győr, bp vagy akár még csömör is.

amúgy ezeket a sorokat egy meisterstück mozart edition rója lendületesen a csontszínű concordiára, aztán a drága moneypenny bepötyögi (underwood, természetesen), onnan le a mai siffrés szolihoz, sima telex, csak éppen originál the quick brown fox jumped over the lazy dog verzió, majd ide bele, sűrűn váltogatott és gondosan csődbevitt netkávézókból.
nem érdemes próbálkozni, uccsó szem a láncban, úgyis mindent letagadok, bár kezdem már unni ezt a mechanikus ügyet.

igazából csak azt akartam jelezni, szemét egy idő, ólom is, szürke is. három hete még órákig bámultam a lábam, vajon szimplán hozzábarnult-e a kezemhez, vagy csak egyedül én fedeztem fel a sixties szürkeplasztik asztalborítás egyedülálló fényhajlító tulajdonságait (ez a fény-dolog vmi aktuális fixáció, most veszem észre).

jól van, fog ez menni. holnaptól kedvenckönyvek, kedvencfilmek, olcsó nosztalgia, meg trendi helyek, trendi divat (ez egy pleonazmus? pls advise). tudom mit tettem egész nyáron.

ez viszont igaz és fáj is: már megint egy verzum, ami simán kicsusszantott magából. tán hetek óta megy az s5, nem vettem észre. megpróbálom túltenni magam a 'class of 98' érzés hiányán.
de akkor ki volt az a másik, aki egész tavasszal félkézzel vezetett, mert telefonon hallgatta a wavra konvertált theme-et?

még egy önreflexió, mielőtt végképp magamba hajlítanám itt a fényt. a 'nemmeglepő / max. 600 karakter' nem jelent semmit, ezek voltak a sablonon, az elinduláskor néztem le őket. mások meg milyen kreatívak. én is majd frappáns, természetesen angolul, pl. sorry we need to kill your project vagy can you pls clarify?

persze, velem lehet játszani, a 600 lehetne terjedelmi megkötés, és akkor máris hosszabb a kelleténél, vagy éppen az idővel felbukkanó npc szám, de ennyi karaktert én úgysem ismerek. és nem szeretném elkövetni azt a hibát, hogy már az első oldalakon felvonultassam őket, hogy aztán már kényelmesen befészkelődve elkezdjenek itt hangoskodni, aztán meghívják az ő ismerőseiket is, stb. szóval a buli nem itt van, a totyamondta-trükk nem jön be, szar a zene.

elég gyenge, de még tegnap történt: a kasszaszkenner vöröse alattomosan villant meg a patikusnő köpenyén és percekig rángatódzott a csípőjére ragadva. semmi emberfeletti reflexrángás, üvegzúzás, epifánia vagy mi, csak meredtem; akkor holnaptól ősz.

nem vagyunk egyedül. ez nem vmi kevéssé döbbenetes x-akták fordulat, inkább a senki által nem firtatott bizonyosság az előző bejegyzéshez, íme:
-free#1: 0
-free#2: 0
-céges: 51
hurrá és köszi: adam, jesse, russell, billy, david & all the merry boys, hogy ennyien gondoltatok rám tegnap 18:52kor az év tutti copy oem üzlete kapcsán.

kemény meló, és biztos ennek is lesz majd vmi ritmusa.
hogy mailcím nincs, senkit ne aggasszon, egyelőre. majd rájövök, hogyan (írástechnika, literally, értedbazmeg).

és nem vmi tanszéki kavarás kiszivárgott mellékterméke vagyok a mit-ről. bár én ismerek olyat, aki izgisnek találná, hogy barátkozni próbál egy bazinagy kóddal, aki eliza shrdlu névvel nyomul a neten, végül totál beleveszve annak életébe. igen, én.

hóvégi fogadalom: ie5.5 letölt, még pidzsin html se

internetsuchmaschine ['gu:gl]: tényleg suchs, pedig én mindent megtettem az ügyért. brin, page: ezért még a 105/110 is sok.

egosurf test: továbbá vki feltárhatná a mai mh-ban fellelhető, khm, textus értelmét / jelentésrétegeit / bármicsodáját. a 'szép asszonyt szerelemmel ügyvédet perrel fenyegetni nem lehet' mottótól a 'dr. krejniker miklós a magyar bírósági végrehajtói kamara elnöke' publikus felelősségvállalásig bezárólag.

'pénzért ma már mindent lehet, bazdmeg.' kösz, én is ezt, csak nem mertem hangosan.

amateurs: cocytus, két hónapja. tényleg, nincs vkinél egy apokrif, pár bonus / hidden level?

nem jó: de mondjuk deathcount zero.