lehet kiröhögni vazze, de mégis jobbnak láttam visszabújni ebbe a régibe.
sokkal engedelmesebb vagy csak puhább. és jobb is, mint a tegnapi, a tinidarker, aki viszont már a második megszállás után kezdett el valami egészen furi és a teljes kolesz-szintet zavarba ejtő dolgokat művelni.

közelebb kicsit, innen már érdekes. legalábbis szerintem, mert azt pl. ti biztos nem tudjátok, hogy milyen baromi nehéz, lambériára-mennyezetre ráfeszülve le-föl és körbe, és aztán nagyon lassan rákezdeni; először a morgósgonosz-nyúlós hangon, a legvégére viszont már szép tisztán, nagyon magas meg átható hangon; és az egészet blogolni közben.

blogját is töröltem utána; semmi, tényleg semmi, 'nem szeretlek-nem szeretsz', meg a végére az én dolgaim, na azt úgysem értené senki; de aztán olyan érthetetlenül és furán húztam fel magam a bénázásomon, hogy teljesen szabálytalanul léptem ki belőlük. mert először ugye a 'harakiri' pirosgomb, mellette a vicces duma a szervertől, mindenki látta vagy ezerszer, - mondjuk ez volt a simább része, meg valahogy jobban is lehetett mozgatni, persze ez már később volt, a fiúöltözőben; sima fehércsempe végig körbe, meg totálra szétcsavart ilyen zsákban-rongyszerű izé, vmi egészen lapos szögből néztem magunkat végig.

a második kilépés meg szimplán szar és túl hosszú is, meg nevetségesen túlspilázott; mondjuk én is tehetek róla, mert pluszban még el is játszódtam vele, de gondolom, ez már az én édes mérgemről is szól. mindegy, eluntam, még keresgéltem a kijáratot, nem mintha nem az orrom előtt. elég vacak, gyerek-rokon dolog, és csak a hazudozás meg az önutálat növesztette ekkorára, és bár én alapból vagyok nagyon empatikus, de nem lehetett nem észrevenni. én finoman nyúltam oda, ő meg simán megtette, bár szerintem az eredetit ennél sokkal szebben kellene csinálni, és csak egy hülye veszi ennyire szó szerint a dolgokat.