akkor mára már legyen is ilyenben tartva: hát nem egy fáklyásmenet, átolvastam ától-cettig, nem mintha nem tudnám fejből.
főbb megállapítások: a dialógus-kezelési technikám még elég gyatra, ezen a téren sajnos már nem is várható további fejlődés. a külsők ill. főbb szereplők leírásai sem túl érzékletesek, pl. rögtön az elején meg kellett volna ejteni egy kevésbé mesterkélt tükör-jelenetet, ezzel is megspórolva számtalan mulatságos félreértésre lehetőséget adó helyzetet. ezt a technikát amúgy bizonyos iskolák joggal vitatják, én ehelyütt csak a dolog nyilvánvaló abszurditására utalnék, bár kicentizett bizonytalansággal. a történet-horizont elég egyértelmű, a befogadásiért viszont egyáltalán nem kezeskedem, ez legyen mindenkinek a magánügye. a jellemábrázolás ill. a továbbiakban még jobban kidomborítandó jellemfejlődés elmegy. nem kérkedésből mondom, de egy tojást sem tudok lerajzolni, nyilvánvalóan ezért is volt a kétévnyi műtöri. továbbá sikeresen elkerültem a vegytiszta téboly jegyeinek manapság oly divatos túlhabzását, vagyis reménytelenül maradinak látszom. ezért aztán a véletlenszerű címadás is teljesen rendben, friss és játékos jelentéseket kölcsönözve a contingency plan kifejezésnek. ide erővel betuszkolhatnám még a planned obsoletiont is, ha nem lenne túlságosan is nyilvánvaló. központozásból meg láttam már mániákusabbat is, meg mindenképpen kellene majd még egy szószedet is.
száz szónak is egy a vége, totálra úgy fest, mintha egy fullasztóbb édeshármas édesgyermeke lennék, a dickinson-browning-orbán vérvonalról, közben meg nem is. közben meg viszont végig firkálgattam ezeket az apró flagelláns-figurákat, és a végére egy komplett witkinszerűség lett belőle, épp csak a csontok nem férnek ki teljesen a post-itre. következtetéseket is megpróbálom majd levonni.