rémálmomban calvin voltam, de egyszerre susan és jános; aztán egy kimerítőbb menet után már csak lazulásból is, de kiizzadtam a blogetika három alaptörvényét, és ki is szögeztem a tenyeremre rögvest, az ajtókat eltüzelték rég. aztán büszkén mutogattam a sarkon: véres, tehát igaz, higgyetek már nekem; meg persze kunyeráltam is, adatforgalmat meg egy kis extra figyelmet. mégis simán hagytam ellopatni, szó nélkül, az első jöttmentnek; a szöget is kérlek, ez itt ne hagyd, de csak magamban és halkan. most már nem emlékszem semmire, pedig mindent megoldott volna az a három sor; és én is inkább idióta leszek, nem mintha döntés kérdése lenne ez, vagy bármi is. ez az egész most becsúszott valahogyan a vezetői összefoglaló és a pimaszul túlárazandó anyag közé: urgent copy, titokban és sötétben; legalább a billentyű-kombinációra engedj emlékeznem majd, ha másra már nem is, mert nincs is már mire.