két vicces apróság, ma már úgyis péntek van, én is kordgatyában jöttem.
szal rákerestem ennek a nyilvánvalóan pszichotikus csajnak a szövegére, és amit én végig úgy hallottam, hogy ’lick my interface’, az valójában ’lick my injuries’; mondjuk nem egy égbekiáltó difi, volt már ennél rosszabb elhallás is.
kevésbé vicces viszont, sőt, ha jobban belegondolok, egyenesen ijesztő: a bankba menet ma már nem találtam meg az agilis nevű fodrászatot, a boszorkányszövetség center után az utcában; ezekről még korábban írtam vmit, egy zavarosabb coming outolással is tetézve. összvissz láttam ma egy noname szépségszalont, meg egy kozmetikát, de azt a helyet már egyáltalán nem, ahol korábban az a vörös csaj ücsörgött, a neonos fények alatt.
rémisztően játszadoznak ezek itt velem, néha tényleg úgy érzem, hogy tűrhetetlen. ezt talán ők is érezhetik néha, és annyi becsület még maradt bennük, hogy az utca vége felé lévő country pubot viszont simán átkeresztelték közben démontanyának, nem vicc. mondjuk az egyenlegem sem, alaposan leszívtam az imént.