lendületben a város, mint az köztudott. nyilván ezért is volt este egy teljes negyedórám a helyes álláspont kialakítására a magyar boszorkányszövetség székhelyével kapcsolatban. slo-moban, a ’szeánszok’ táblát rejtő első ablakmélyedéstől kezdve, a ’kopogtasson csengessen’ feliratú ajtón át, egészen annak tudomásulvételéig, de ezt már komor elégtétellel, hogy a bérlemény (?) emellett boszorkányellátó és oktatási stúdió is.
nagy kalandom északon, döntöttem végül, és kurvára nem fog meghatni; két utcával arrébb meg már tavasszal megnyílt az a buddhista kung-fu center. pluszban meg véradástechnikai szakközépbe is jártam, csak hát ugye átültem az asztal túlsó oldalára.
és ez egy elég ügyes átvezetés az újabb negyedórával és kétszáz méterrel később kibontakozó ’agilis’ elnevezésű aprócska fodrászatig, amely elől viszont egy darabig egy tapodtat sem. cserébe viszont alaposan kifigyelhettem, hogy a középső vörös csajnak sincsen tükörképe. gyors öncsekk, szinte már reflex – írnám, ha nem lenne a durva képzavar; és a visszapillantóra már úgyse vagyok allergiás, elektrokróm vagy mi. a nő amúgy nem volt ismerős, én meg nem vagyok az a típus, aki csak úgy.