nem nagy kunszt, de az evőpálcikát is megfejtettem. néha részegen, vagy inkább részegen néha elkezdem átrendezgetni a pultot, lenyúlok ezt-azt, sósmandulát, ilyesmit; ha meg nagyobb a baj, jönnek a kis steak-kések, amiket valszeg a lime trancsírozáshoz tartanak, már ahol. így együtt a pálcika meg tatjana, mármint hanyatt, talán még a gyilkos nap miatt is volt. ma olyan egyszerű-őszinte vagyok, mint talán soha már. kissé nyomott itt bent a levegő, biztos azért.