Nesztek konkrétumok, csupa nagybetűs élet. Az isten irgalmazzon majd nektek, meg a fura kis életeiteknek. Minden így történt, ahogyan most le fogom írni.

Korán bejöttem, és nem voltam hajlandó elolvasni a mai újságokat. A hírportálokat sem, de ittam egy kávét.
Felhívtak telefonon, tudtam, hogy a múlt pénteki anyagot akarják. Mielőtt hazudhattam volna valamit, maguktól mondták, hogy rossz a szerverük. Sajnos, most el kell mennem a bankomba, mondtam, talán majd délután. Aztán kikapcsoltam magam.
Újra telefonáltak, egy [óvintézkedés] cégtől, és az autóm iránt érdeklődtek. Megijedtem, hogy esetleg olvassák a blogomat, és így akarják kicsalni belőlem a típusát, de végül megmondtam nekik. Egyeztettünk időpontot, de valahogy a végére már magától rájött az ügyintéző, hogy nem fogok ráérni aznap.
Negyedórája volt az utolsó telefon, érdeklődtek, hogy megyek-e [óvintézkedés] a karácsonyi koncertjükre. Azt mondtam, hívjanak vissza hétfőn. Akkor már késő lesz, válaszolták, most kell lezárni a listát. Beszéljünk később, feleltem, még egyeztetnem kell.

Viszont kezd megtetszeni ez az írásmód. A nagy kezdőbetűkre gondolok. Ezzel lehetne kezdeni valamit, valami vicceset, mármint a dekapitulálás fogalommal. Most abbahagyom, hozzák a postát.