a reggel viszont jól indult. persze eleinte hüledeztem kicsit, na nem úgy értem, meg hát az én esetemben ez elég abszurd is lenne, de végül úrrá lett a büszkeség a talán örökletes szégyenkezés felett. most már nem is bánom, mert elég komoly médiakarrier ez, és kár, hogy csak ti tudjátok, mostantól; igazából csak a múltkorában lenyúlt home videokra gondolok most, de reggel még megpróbáltam elképzelni az utólag már végképp lenyomozhatatlan útjukat kézen-közön, lélektől-lélekig, haha, ez jó; egészen amíg ki nem köthettek valahogy ennél a gumipofájú énekesnél, bár azt a nevetséges címadást a rádióval, na azt szívesen elfelejteném.