but you and i, we’ve been through that, and this is not our fate,

vagyis a mtg-téma, bár hétfői freeform jegyzetelések már vhol szemétben rég. túl sok szót nem érdemes rá vesztegetni, most már tényleg felpörgött a dolog. szal minden megbeszélés egyformán unalmas, és egyformán is megúszható, tökmindegy, hogy lakógyűlési vagy közgyűlési, ill. hogy mi a tétje, közös ktsg vagy osztalék; azt, hogy rendre, már rég nem használom. a lényeg úgyis, hogy ki írt bele utoljára a napirendbe, ki kezeli a projektort, stb. és a pár nagyobb fejű fejének a helyén a hely is több a vajnak, mindenki tudja, még ők is. én hétfőn konkrétan okosan hallgattam, meg jó időzítéssel kaptam a tollhoz, a semmit jegyzetelni, pedig csak szépen cizellált szálfegyvereket; közben folyamatosan moziztam a szokásos fürtös-bombát a szobába, de most c. alkotást [szövegromlás], hogy makrószintű-e az impact vagy csak kevesebb a ronda nyakkendő. nem a tévében, az majd a jövő heti. végső menedéknek még mindig ott a szimpla kirohanás, a kevéssé elegáns tűz van! tűz van! felkiáltással, de a diszkrétebb bocs, most már tényleg hánynom kell is elmegy. uncsi téma, előre tudtam, csak mindig túlvállalom magam, ezért aztán önbüntetésből is a fiksz rádióra mentem akkor este haza, amelyen vehemens fiatalok énekeltek a halálról, japánul és eszperantóul, nyilvánvalóan éhesen a kereskedelmi sikerekre; és még uncsin is megírva,

so let us not talk falsely now, the hour is getting late.