péntek esti: sztem az nem jogalap, hogy csúnyán nézés, mégis majdnem kivezettek a végére. vagy csak meghallották a motyogásomat, pedig általában vigyázni szoktam; és ott még nem tartunk, legalábbis merem remélni, hogy az árufeltöltők is pszik. bár ki tudja, állítólag recesszió van. szal volt egy kis értetlenkedés, de még idejében észrevették a listacsekkolós kis tollamat.
pedig milyen ironikus is lett volna, néztem meg utána alaposabban az autóban, előre ráírták, hogy ’uni-ball’ meg azt is, hogy ’eye fine’. nyilván eleve a finomabb munkákhoz készítik ezeket. és készpénzzel fizettem, mert hosszú volt a sor, és aznapra talán ez volt már az egyetlen humánus gesztusom. ill. még az is, hogy indulás előtt arcukkal egymás felé fordítva dugtam vissza a kesztyűtartóba őket [óvintézkedés], ha már a valódi életben nem jöhettek össze.